Chaucer részeges molnárja, mint az az 1387-ben kiadott Canterbury mesék neki és róla szóló előbeszédében kiderül, sörtől állt fejre, nem is akármilyentől, hanem a jóféle southwarki ale-től, amiből még indulás előtt nyakalt be a Tabard nevű fogadóban. Némi mentegetőzéssel kezdi hát a dolgot:
„»Now herkneth«, quod the Millere, alle and some!
But first I make a protestacioun
That I am dronke; I knowe it by my soun.
And therfore if that I mysspeke or seye,
Wyte it the ale of Southwerk, I you preye.”
Szász Imre fordításában ez így hangzik:
„Hát – szólt a Molnár – mind figyeljetek,
elsőben is magam mentegetem:
részeg vagyok, érzem beszédemen.
Ezért ha vakútra vinném mesémet,
okoljátok a sört, csak arra kérlek.”
S hogy miért indítunk ismét középkori angol irodalommal? Azért, mert Geoffrey Chaucer az első angol nyelven alkotó költőként ebben a művében jeleníti meg szintúgy elsőként írásban a „bragot” kifejezést, ami pedig már igen szorosan simul ma esti sörünkhöz. Természetesen az ominózus részt is idézzük:
„Therto she koude skippe and make game,
As any kyde or calf folwynge his dame.
Hir mouth was sweete as bragot or the meeth,
Or hoord of apples leyd in hey or heeth.”
Szász Imre ismét:
„Hát még ha táncolt, játszott: szökdösött,
vígan, mint borjú az anyja mögött.
Szája édes, mint a méhsör, a málna
vagy széna közé eltett téli alma.”

Azon túl, hogy igen fain teremtés lehetett a történet vén asztalosának ifjú és kikapós felesége, vegyük észre azt is, hogy a bragott mellett ott szerepel a mead (meeth) kifejezés is, ennek okára pedig rögvest és szívesen rávilágítunk. A nálunk mézsörként, avagy méhserként (nem bírjuk ki, muszáj ideilleszteni az általunk egyébként is unalomig citált Czuczor–Fogarasi-féle szótár meghatározását: „Ital neme, mely forrás által mézből s még némely más híg testek vegyüléséből készűl.”) ismert ital az angoloknál mead néven fut, s attól függően, milyen alapanyagokból és milyen procedúrával készül, van még vagy húsz megnevezése. Ilyen például a bochet, melynél a mézet karamellizálják, és ha gyümölcsöket is adnak hozzá (bodza, szeder, málna), a név is változik: bochetomel. Vagy itt a cyser, a méz és az alma(lé) kombója, illetve a metheglin, melybe gyógy- és fűszernövények (teafélék, gyömbér, szerecsendió, stb.) kerülnek. A bragott (neve walesi eredetű → bragawd) az a változat, amit cefrézett árpamalátából és mézből készítenek, így sokak szerint ez áll a legközelebb a sör fogalmához. A szakirodalom szorgosan emlegeti, hogy már a régi egyiptomiak is előszeretettel ütötték ki magukat vele, mi pedig készséggel elhisszük, mert ők aztán tudták, mi a dörgés.

Scientist-ék az Apple O-ra húztak még egy lapot, elkészítve ezt a meggyes savanyúcukros sour candy braggot-ot. A színétől és az illatától (meggy, kevéske méz, néhány virágszirom és gumicukor) egészen elérzékenyedtünk, de az első kortytól minden hangunk elment, ezért a többit elmondják ők maguk. Csak annyit üzennénk Marcellus mester költői kérdésére válaszolva, hogy ez minden létező természetes és nem természetes testnyílásodat összehúzza.