773. Kočovný Kozi Jehličnatý Kozi Strom Ale

Töredelmesen elismerjük és bevalljuk, elvesztettük a csatát (ha a háborút nem is), már ami a Kočovný Kozi söreinek optimális, naptári alapokra vetített fogyasztási idejét illeti. Mert a sütőtökös variációt még csak megmagyaráztuk valahogy, s a Waizenbock sem hordozott magában megkerülhetetlen akadályként tornyosuló utalásokat valamelyik évszakra, de mi a jóistent kezdjünk egy marék tűlevéllel? Hát ki az a sajnálatos módon agyonképzett és túlolvasott, a használhatatlanságig pallérozott elme, akinek erről nem a tél, a térdig érő hóban felé rohanó farkasfalka és a karácsony ugrana be egyből? Nem, nincs tovább, beszorultunk a spanyolfal mögé, ahonnét afféle nyári mikulásként, zavart és kissé erőltetett mosollyal az arcunkon lépünk elő, kezünkben egy palack Jehličnatý Kozi Strom Ale-lel, amibe az egyéb összetevők mellett egy csapott evőkanálnyi fenyőtű is került. Ez így első olvasatra valóban furcsának tűnhet, de ha jobban belegondolunk, a sörök és a gyantás ízvilág között nem húzódik áthidalhatatlan távolság, vagy kibékíthetetlen ellentét. Jónéhány komlófélével találkozhattunk már, melynek fenyős-örökzöldes, gyantás aromája tette élményszerűvé az adott főzetet. A széles spektrumban használtak közül itt van mindjárt a Mosaic és a Simcoe, vagy a Centennial, de nem pislogunk tanácstalanul a Vic Secret (nem a fehérneműben flangáló csajokról van szó, bár természetesen kifogásokat ez esetben sem emelnénk, s a pislogás is megmaradna, ha nem is a tanácstalan kategóriából), illetve az Azacca nevek hallatán sem. A mi sörünkbe, melyet a Google fordítója Tűlevelű Kecskefa névvel illet (ez pedig ismét egy vitathatatlanul csodaszép szószerkezet, s egyből a marokkói argánligetek fáinak tetején egyensúlyozó patások jutnak az eszünkbe, tessék:

ugyan más típusok kerültek, de ennek is megvan a maga jó oka, ahogy azt rögvest látni fogjuk. Sötét rézvörös italunk van, direkt fényben dévaj, piros villanásokkal. Habja közepes, tömött, tartós, bézzsel tört. Illatát érezve megnyugodtunk, a fenyőlevelek miatt ugyanis minden alapot nélkülözve gondolatban a Wunderbaum légfrissítőkre asszociáltunk, ám ennek hálistennek semmi nyoma. Gyanta természetesen akad bőven, de nem tolakodó, csak masszív. A főzde a skandináv erdei túlélőtúra aromatikus elemeit ellensúlyozandó a Sládek és a Citra nehéztüzérségét vetette be, ennek köszönhetően tobzódhatunk a barackos-citrusos illatokban is. A korty eleje rövid szakaszon magabiztosan malátás (17 B°), aztán a komlók narancshéjjal megtámogatott 40-es IBU értéke lendül támadásba. A vége gyümölcsösen kesernyés, szívmelengetően alkoholos (7,1 %), a megfelelően hosszú lecsengésben visszaköszön a gyanta. Érdekes, ügyesen összerakott, ha nem is túl cizellált sör, mely segítségével magunkba szívhatunk annyi gyantát, hogy hosszú ideig hibátlanul működjön a hegedűvonónk.