Majdnem egy hetes szünet után jelentkezünk ismét, mely alatt rengeteg mindenre futotta az időnkből, kivéve persze a pihenést. A hétvégén ráadásul el is hajoltunk egy kissé, ezért most visszafogottan tremolózó inakkal és diszkrét tarkókörnyéki hasogatásokkal álldogálunk Fűnyíróváros (a.k.a. Brno) kapui előtt, s abban reménykedünk, hogy egy itteni söröcske majd gyógykezel bennünket. Általános kedélyállapotunknak nem tesz jót az a múltkor megemlített tény sem, mely szerint Richi PD nem küld nekünk többé semmiféle sörhöz hasonlító dolgot választott városából és hazájából, ha most mi valami kétértelműt mondunk a Hauskrecht főzeteiről. Nem szép dolog az ilyesmi, ezért most a tőlünk megszokott lendülettel nekihasalunk a két maradék palacknak, a jóembert pedig majd megabuzáljuk, ha legközelebb erre mászkál felénk.
A főzdét 2014-ben két barátjával karöltve Petr Hauskrecht alapította, aki szakmai szemszögből nézve elég szépen dekorált kutyabőröket tud felmutatni. Dolgozott a Pivovar U Fleků-ban, ami az ország egyik legrégibb és leghíresebb főzdéje, majd jött a Staropramen, Holešovice, Starobrno (itt ő készített először zöld sört, mellyel aztán sikerült is a városban hagyományt teremteni gyártásilag és fogyasztásilag egyaránt) és a Krušovice. A hatvanas éveit taposó mesterember energiáit sportos előéletéből meríti, csikóéveiben ugyanis a jégkorong volt a mindene. Játszott a Slavia Prague és a Dukla Jihlava csapatában, nem is beszélve a csehszlovák junior válogatottról. Talán ennek is köszönhető, hogy a nevével fémjelzett főzde ilyen dinamikusan és elegánsan siklik. Remélhetőleg a jövőben sem mennek majd túl vékony jégre. Igazán irigylésre méltó helyen dolgoznak, a volt brno-i vágóhíd százhúsz esztendős épülete rengeteg alapvető igazságot raktározhatott el életről, halálról, a világ egyéb dolgairól. Ha ez a nehezen körülírható, ám annál lényegesebb tudásanyag a sörökbe is átvándorolt, a beszállítónk nyugodtan alhat. Minderről Petr barátunk is mesél egy hat és fél perceset, itt tekinthetitek meg:
Két tételünk várakozik a kamrapolcon a gyártótól, elsőként a Hauskrecht Brněnský Weiss kerül sorra. Alapvetően egy bajor búzasörről van szó, melynek divatja nagyjából a XVI. században terjedt el a kontinensen, s így a cseheknél is. A truváj az benne, hogy szerecsendiót is adagoltak hozzá, s bár annak fő hatóanyaga, a miriszticin rovarölő funkciója mellett hallucinogén hatásokkal is büszkélkedhet, mi nem reménykedünk. Akkora dózis biztosan nem került bele.
Színe mélyarany, rendes búzához illően kissé opálos. Habja dús, vastag, tartós. Édes, banános, kicsit rágógumis illat, a szerecsendiónak kell egy kis idő, mire előmerészkedik a háttérből. Ízvilága is szépen kidolgozott, a maláták szinte gyümölcsös édességét jól árnyalja a szegfűszeges-szerencsendiós, picit vaníliás fűszerezettség. A korty közepesen testes tizenkettes, jólesően krémes, lágy, kerek. A komlókeserűk minimálisak, a vége fűszeres, rövid lecsengésű, alkohol 5,3%.
A szerecsendió jó ötlet volt, ha ettől lesz egy sör igazán brněnský, akkor hajrá, nekünk semmi kifogásunk sincs.
P.S.: a kisebbik lányom által a hordozófelületre rögzített Peppa malac sem most, sem a későbbiekben nem fogalmaz meg burkolt kritikát, véleményt, életérzést az ebből a szögből fotózott sörökkel kapcsolatban.