772. Kočovný Kozi Waizenbock

Bizony búzabakot sem iszik minden nap az ember, legalábbis mi egészen biztosan nem, ezért hát mai sörünk lefetyelése előtt kicsit lecsutakoljuk beporosodott lelkivilágunkat, kifésüljük a szakállunkból azt a sok izét, amit a szél belehordott, egy pillanat erejéig eljátszadozunk a tiszta alsónadrág cseréjének gondolatával is, de aztán győz gondosan kidolgozott arányérzékünk. Nem szabad túlzásokba esni, Hrabal bácsi is megmondta, hogy „Az igazi férfi az mindig egy picit spicces és van egy diszkrét szarszaga.” A kitétel egyik fele adott, a másikon még dolgozni kell egy kicsit, segítő kezet bizton remélhetünk a Kočovný Kozi Waizenbock 6,4-es alkoholtartalmától. Eme értéket ugyan némiképp keveselljük, a kissé papírízű hivatalos adatok szerint a búzabakok 6,5%-tól 9%-ig húzódnak szeszileg, de szerénység elvtársak, szerénység. Ki a kicsit nem becsüli, az később egy jó nagyot is kaphat, ha nem vigyáz. A most lila alappal virító címkét nézegetve azon gondolkodunk, vajh’ miért került az az a betű az e helyére? Rövid nyomozást követően helyes, illetve annak vélt megoldások tömkelegében fuldokolhatunk, ezért gyorsan kiválasztunk kettőt, a többit pedig hagyjuk futni. Ezek szerint: „a”, mint alkohol. Hmmm… Nem tetszik. Most vezettük le a tőlünk megszokott hanyag eleganciával, mi a gondunk ezen a téren. Esetleg arra az egy tizednyi értékre gondolnak, amivel lecsúszik az alsó határértékről? Ne erőltessük, nézzük a másikat. Diszlexiás a kecske. Tökéletes, elfogadjuk, s amennyiben szükség lenne rá, személyre szabott, komplex, célzott terápiát javaslunk. Közben nyitunk. A szénsav vadul sziszegve próbálja lelökni a kupakot, de mi urai vagyunk a helyzetnek. Sötét borostyán színű változat kerül a pohárba, felhős és enyhén zavaros az élesztő és a búzamaláta magas proteintartalma miatt. A hab vaskos, tartós, törtfehér. Illata gabonásan édeskés, telt, élesztős, a banános jegyek gyengék. Komlóknak nyoma sincs. A korty közepes, szénsavas, ízvilága vastagon búzás, a legvégén nagyon enyhe keserűkkel. A befejezés száraz, finoman savanykás. Összességében szép megoldásokat, harmonikus együtt mozgásokat mutató sört ihattunk, s kell-e ennél több így a tanév vége előtt egy héttel? Mivel pedagógusként a szarszagú mellé már nem szívesen tűznénk oda a kiégett és az alkoholista jelzőt, válaszunk egyértelműen nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük