Nincs olyan, hogy jó év, meg rossz év. Évek vannak, amiket megtöltünk tartalommal, s amiket életkorunknak és vérmérsékletünknek megfelelően lassan morzsolgatunk, illetve vadállat módjára száguldozunk velük. Vannak, melyekre valami miatt jól emlékszünk, ám ez is csak egy-egy konkrét eseményt jelöl, nem az év egészét.
A fácános emberek előzékenyen megmagyarázzák nekünk, miért pont az 1973-as esztendő ragadt be nekik ilyen mértékben (ezen év április 16-ra datálható a Zlatý Bažant legrégebbi receptúrája), mi pedig készséggel elhisszük, miért ne tennénk? Az örökifjúnak tűnő retrohullámot meglovagolva kiadott sör megjelenése már-már kínos precizitást tükröz a palack formájától kezdve a színhasználaton át a betűtípusig, de még ennél is gondosabban ügyeltek arra, hogy a ZB ’73 (ez olyan, mint egy klasszikus CB-rádiós, taxis hívójel) véletlenül se legyen jobb, mint a ’25-ös, csak más. Mert hát mitől is lenne jobb? 1973-ban minden bizonnyal más volt a levegő, valószínűleg tisztább volt az a víz, amiből sört főztek (ráadásul még több is volt belőle), és akkortájt még nem ólálkodtak sunyi génsebészek a gabonatáblák környékén, de bizony ezek a tényezők nem feltétlenül jelentenek garanciát. Hiszen manapság is készülnek jó sörök, pedig nyomorult bolygónk látványos haldoklását csak a hülyék nem veszik észre, illetőleg azok, akik érdekből vakok. A főzde is csak saját magát szúrná tökön, ha a ’73 jobb lenne a mostaninál, hiszen az egyszeri és egyszerű vásárló rögvest feltenné a kérdést, hogy hát ha ez lehetne ilyen is, akkó’ mif@szé’ nem az?
Most álljon fel nagyon előzékenyen az, aki élt már akkor – mi magunk jelenlegi ciklusunkat tekintve mínusz kettő esztendősek voltunk -, rendben, köszönjük. Most azok maradjanak állva, akik ittak ebből a sörből mondjuk 1983-ig, csak hogy egy elfogadható intervallumot adjunk meg. Oké, ezt is köszönjük. Most pedig csak az maradjon állva, aki konkrétan emlékszik ennek a sörnek az ízére abból a tíz évből. Na ugye.
Szóval nem jobb ez, csak más. Tán egy kicsit teltebb, kiegyensúlyozottabb, máshogy osztja a keserűket a žateci, a lecsengés is mintha hangsúlyosabb volna. Lehetne persze felváltva kortyolgatni egy huszonötössel, de nincs túl sok kedvünk hozzá.
Megiszogatjuk inkább csendesen, s közben valami vidám dologra gondolunk ’73-ból, mondjuk a tejtermékek árának 28 %-os emelkedésére, vagy arra, hogy feloszlott az Illés együttes.