Maradunk Felső-Ausztriában, az Inn partján fekvő Schärding városkájában nyeljük le búcsúmärzenünket. Errefelé már a neolitikumban is mászkált és horgászott néhány nálam is szőrösebb alak. Később a már némiképp epiláltabb rómaiak érkeztek, a terület Noricum tartomány részeként üzemelt. Aztán megint beszőrösödött a környék a kelták és a germánok miatt, utóbbiak egyik klánja (valószínűleg a Scardo névre hallgató társaság) alapított itt egy települést, melyet írásos formában először 804-ben említenek Scardingaként.
Eleinte a földet túrta boldog-boldogtalan, de aztán a folyó mentén beröffent a kereskedelem, s onnantól már csak a pénzt kellett számolni és költeni. Városi rangot kapott, erődítményekkel szerelték fel, a helyi jámbor lelkeknek még arra is volt idejük és energiájuk, hogy 1527-ben máglyára vessék Leonhard Kaiser evangélikus teológust. Ráadásul augusztusban. Mintha nem lett volna anélkül is gatyarohasztó a hőség.
Aztán jött a harmincéves háború, mely alatt és után átlagosan öt évenként a pestisbaktériumok is tartottak itt egy-egy laza bulit. Azért 1609-ben sikerült összegründolni mai sörünk gyártójának jogelődjét is, minden rosszban van valami jó alapon. A Baumgartner család 400 esztendőn keresztül emelte magasra a korsót, aztán az utolsó családtag és főnök, Marie Spanlang halála után részvénytársasággá alakultak. A hölgy végrendeletének megfelelően a főzde nonprofit alapítványt hozott létre, melynek fő célkitűzése az idősek és a fogyatékkal élő gyerekek támogatása. Természetesen a terjeszkedésre és a fejlődésre is maradt idő. Még 1938-ban felvásárolták a Niklas főzdét, majd 2013-ban a Kapsreiter is beolvadt a Baumgartner AG-ba. Huszonegynehányféle sört készítenek, köztük ezt a Märzent, amit máris nagy örömmel csorgatunk a márkajelzéssel ellátott pohárba, mer’ nekünk olyanunk is van ám.
Világos szalmasárga sör, habja masszív, tömött, tartós. Illata friss, gabonásan édeskés, enyhe élesztős kísérettel. Ízvilágát is a maláták formálják és uralják, a keserűk nagyon visszafogottak, ellenben egy halvány, de jól követhető hajnali zöldségeskert-érzetet adnak hozzá az összképhez. A Stammwürze 12,2 °, a korty kicsit vizes, ami még nem lenne akkora probléma, ellenben a végén felbukkan egy kellemetlen, rövid fémes mellékzönge, ám ezt hajlandóak vagyunk az esetleges tárolási problémák rovására írni. Alkohol 5,2%.
A főzde többek között lágy sajtok mellé ajánlja, s most azon gondolkozom, hogy ezt a kókadt puhaságot miként lehet egyeztetni a cég jelmondatával (Der reife Hochgenuss), amit a Google „az érett gyönyör”-nek fordít. Märzen I’d Like to F…?
