839. SteamCraft Dark Steam

Egy és egynegyed esztendeje járt nálunk a bajai szent őrült (önmagát definiálja így, ezért használom én is bátran ezt az állandósult jelzős szerkezetet), JrGocsál, akinek a pécsi illetőségű SteamCraft Brewery söreit köszönhetjük. A hétvégén ismét errefelé vezetett az útja, beugrott hát a felgyülemlett göngyölegért. Az elmúlt időszakban csak még szentebb és még őrültebb lett, tekintélyes lég- és raktérrel rendelkező gépjárműve már csurig volt pakolva palackokkal, az általunk őrzötteket már csak némi ügyeskedéssel sikerült a többi közé passzírozni. Elmondása szerint hatezernél is több sörösüveg várja már a bázison, ami elképesztő és döbbenetes mennyiség, de még elképesztőbb és még döbbenetesebb a tény, hogy ezért senki sem akarja heti szinten szétrúgni valamely szervrendszerét. Ezzel nem azt kívánnánk sugallni, miszerint valami észak-koreai mintára épült terrorisztikus kapcsolatrendszerben tengetnénk sanyarú hétköznapjainkat (és kilátástalan, reménytelen hétvégéinket), ám tény, hogy kaptunk mi már szemöldökráncolást hatvan üvegért is. A hatezer példányért várható retorziók gondolati síkon történő felvázolásakor egyébként igen termékeny fantáziánk az ősi, zsigeri szinten jelentkező rettegés miatt egyszerűen lefagy, s csak bámulunk magunk elé, mint őzike a reflektorfénybe, sőt, nekünk még a szánk is lefittyed.

Oké, ez egy szarvas. Viszont kicsit lefittyed

Tudatunk legmélyebb rétegeiből, ahová személyiségünk a túlélés érdekében visszahúzódott, egyértelmű jelzések érkeznek, miszerint ebből az állapotból csak és kizárólag a SteamCraft Dark Steam fedőnevű stout-ja tud bennünket kirángatni, ezért már birkózunk is a kupakkal csapolt példányunk PET-palackjának tetején.

Kitöltve éjfekete, direkt fényben is csak módjával világosodó sör kerül pohárba, tetején dús, krémes, tömött, kitartó bézs habbal. Jól kidolgozottan kávés, egy kis étcsokoládéval megtámogatott, a háttérben kissé földes illatkompozíció kényezteti a szaglóhámot. A korty selymes, teszi a dolgát a zabpehely, alacsony szénsavtartalmú, a rövidke kakaós-csokoládés kezdés után a Carafa egyes és hármas típusa tart bemutatót abból, milyen is az, amikor egy malátát rendesen megpörkölnek. A vezérfonalat húzó kávés jegyeknek a Magnum savjai kontráznak, a Chinook pedig tovább árnyalja a képet gyantás-fenyős ízvilágával. A 41-es IBU-érték már kissé az Extra Stout-ok irányába kacsintgat, de mi nem bánjuk, az 5.9-es alkohol pedig szépen becsomagolt, tarkót simogató ajándék kedd estére. Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív alapon a melléképület egyik sarkából máris kihajigáltuk a felgyülemlett rengeteg szirszart, hogy legyen helye a dobozoknak, amikbe – dacolva a mindenféle szögben összehúzott szemöldökökkel – máris nekilátunk az újabb szállítmány gyűjtésének, mert ha a szent őrült legközelebb is ilyen korrekt sörrel fejezi ki háláját, az megér némi kockázatot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük