Az eltelt esztendő alatt sem sikerült megoldást találni a problémára, ezért hát további kitartásra és éberségre kérlek és intelek benneteket, testvéreim a zűrben.
Így húsvét közeledtével minden becsületes férfiembernek farkasszemet kell néznie a tavaszi nagytakarítás rémével, amely cselekvéssorozat bízvást pályázhat „A legértelmetlenebb dolgok egyike” kitüntető címre ebben a siralomvölgyben. Nem térnék ki részletesebben annak taglalására, milyen mértékben képes ez a tevékenység felborzolni a hímek idegrendszerét (ennek hátterében jómagam valamiféle evolúciós tényezőt alítok), legyen elég annyi, hogy ilyentájt bizony jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk a mentálhigiénére. A kifejezés mögött meghúzódó terület kanoknak jócskán ingoványos, ám szerencsére bőven van annyira multidiszciplináris, hogy a sör is nyugodtan beleférjen. Magyarul a legjobb, amit tehetsz, hogy magadra zárod a kamraajtót, és nekilátsz leporolni az üvegeket. Takarítóeszközök használata tilos. Egyrészt rendkívül balesetveszélyes mindenféle rongyokkal, meg azzal a pókhálót leszedő borzas izével az üvegek körül hadonászni. Még a végén leversz valamit. Másrészt ha egyesével, remegő ujjacskáiddal tisztítod le a kincset érő palackokat, máris adtál egy szép adag serkentőt rogyadozó mentálmicsodádnak. A simogatás, babusgatás, ostobácska, ám érzelmektől fűtött gondolatok gügyörészése bizonyítottan jót tesz az ember lelkivilágának. Harmadrészt pedig, ha elég időt szentelsz a palackonkénti személyes kontaktusnak, jó eséllyel véget ér a húsvéti ünnepkör, mire kikeveredsz a kamrából. Ezek után óhatatlanul a magadba fogadás szentségének körüljárása fog következni, ám itt is akad csapdahelyzet. Ha nem hoztál magaddal nyitóeszközt (bár egy igazi férfi számára az egész bolygó egyetlen sörnyitó-hamutartó-piszoár kombó), inkább ne kísértsd a sorsod. Maradj a dobozos kiszerelésnél, vagy a csatos üvegeknél, melyeknek elegáns és ánglius neve swing-top bottle. Mert ha a kupakot amolyan férfiasan laza mozdulattal a polc kiálló sarkával akarnád lepattintani, hétszentség, hogy leszakítod az egészet a gec*be. A rémálmok ilyen szintű megtestesülését pedig még Halloweenkor sem kívánja az ember szervezete, nemhogy most. Ha a csatosak között akad pár példány Riederék világos búzájából, nagy baj már nem lehet. Kissé ugyan már banánosabb, az élesztők kevésbé domborodnak ki, mint natúr testvérkéjénél, s a gabonás édesség is hamarább fordul savanykásabbra, ahogy a korty vége felé haladunk, de mikor jelentett ez problémát? A lényeg, hogy ezzel simán kihúzhatjuk a kamrában keddig, a vaskos palackokkal meg nyugodtan tarkón tudjuk vágni azt a rohadék nyulat.
