Mire végignyalogattuk a SØRT Gourmet Stories első három tételét, már megjelent a következő fejezet, a Northern Tale nevű stout némi rókagomba, vörösáfonya és szerecsendió társulásával. Ilyen még nem lapul a kamrapolcon, de ami késik (esetünkben gyakran elég sokat), nem múlik. Addig megvizsgáljuk a főzde másik sorozatának, a Neoclass-nak első szereplőjét, egy – a hagyományosnak nevezhető korianderen és keserűnarancs héjon túl – borókabogyóval fűszerezett witet. A borókabogyót (ami tulajdonképpen tobozbogyó, csak semmi pongyola fogalmazás és slendriánság) a vadételek és az égetett szeszek kedvelői egészen biztosan ismerik és felismerik. A Hollandiában és Belgiumban nagyjából a XVI. század közepétől-végétől készített jenever (mely valószínűleg egyben a gin őse is) sokat emelt a fűszernövény népszerűségi indexén, de már a vidám ókori emberek is használták a konyhában.
A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény (melyet errefelé komkéknek is hívnak, hogy miért, nem tudjuk, de erősen érdeklődünk) két évente beérő termését két bottal felszerelve megy az ember begyűjteni, pont úgy, mintha a tajgába indulna sz@rni. Esetünkben viszont nem kapaszkodásra, illetve a farkasok hessegetésére használja a botokat, hanem az egyikkel megemeli a barátságtalanul szúrós ágakat, a másikkal pedig a boróka alá terített ponyvára veregeti az érett bogyókat. Csak aztán ne lepődjön meg senki, ha a bokor alatt ott vigyorog a kisjézus, mert van olyan bibliai történet, mely szerint a Megváltó Heródes szekusai elől egy boróka alá lett rekkentve. Némi szárítás után a kevésbé szerencsés bogyókból teákat (vizelethajtó, vese- és epekőoldó hatása van, de csúz ellen is remek), rovarriasztó szereket és fűszert, Fortuna kegyeltjeiből pedig alkoholt készítenek.
Így jártak azok is, amelyek ebben a búzasörben lubickolhattak, mindnyájunk örömére.
A pohárba kerülvén (Neo)klasszikus belga illatjegyek kezdenek terjengeni: a búzamaláta édessége enyhe citrusos fanyarsággal fonódik össze, és az egészet átkarolják a borókabogyó fás-gyantás aromái. A korty lágy, simulékony, kellemes édességét szépen ellenpontozza a narancshéj, a boróka pedig az illatnál már említett jegyeken túl az egésznek ad egy melengető, leginkább tán balzsamosnak nevezhető keretet. A végén ott marad a nyelv hegyén egy enyhe, jólesően csípős érzet.
Kifejezetten elégedettek vagyunk, s úgy gondoljuk, a borókabogyó az egyik legjobb dolog, ami egy wittel történhet.
