Akinek hozzánk hasonlóan csak valami kétballábas, vadromantikus elképzelése van az agávéról (cowboyok, nyilazás, ilgalmatlan kölülmények, a szemfüles Winnetou megmutatja a többieknek, hogy hol a homok), annak minden bizonnyal az újdonság erejével fog hatni, hogy ez az egyébiránt igen hasznos növény a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozik.
Mivel a hasonló nevű kötözőanyagot a szizálból (Agave sisalana) is készítik, ezért megkérnénk valakit a ráérők közül, hogy ugyan kerítse már elő a Van Pur személyi állományából azt, aki kitalálta ezt a Solveza nevű, buggyant narancslé szagú és ízű szörnyűséget, oszt’ tekerjen má’ a nyaka köré néhány méternyit a madzagból, majd dobja ki egy lehetőleg emeleti ablakon keresztül a parkolóba, hadd szakadjon le a feje, ha már születésekor ez a mozzanat sajnálatos módon elmaradt. Köszönjük. (Jó sok spárgára lesz szükség, mert ebből a sz@rból van vagy hatféle ízesítésű, gyanúnk szerint egy komplett brigádot kell majd eltakarítani erről a létsíkról, de az emberiség hálája nem marad el.)
A kellőképpen nyelvtörő hatású Banskobystrický Pivovar termékével vigasztalódunk, a besztercebányai főzde régi jó ismerősünk. Több sörüket kóstoltuk már, tízes világosukat előszeretettel fogyasztjuk megbízható ivósörként, most barna lágerük nyújt enyhet a lengyel rettenet után.
Elegánsan sötét megjelenés, vaskos bézs hab, kellemesen földes, finoman karamellás illat. Az édeskésebb barnák közé sorolható sör hamar megkedvelteti magát a maga egyszerű, nem túlgondolt, barátságos hozzáállásával. A korty második felében visszafogott, enyhén kávés keserűk balanszíroznak és hitetik el az emberrel, hogy minden rendben van, az élet szép, haladjunk tovább mosolyogva.
Részünkről rendben, haladunk.
