1109-1110. Solveza és Urpiner Dark

Akinek hozzánk hasonlóan csak valami kétballábas, vadromantikus elképzelése van az agávéról (cowboyok, nyilazás, ilgalmatlan kölülmények, a szemfüles Winnetou megmutatja a többieknek, hogy hol a homok), annak minden bizonnyal az újdonság erejével fog hatni, hogy ez az egyébiránt igen hasznos növény a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozik.

Mivel a hasonló nevű kötözőanyagot a szizálból (Agave sisalana) is készítik, ezért megkérnénk valakit a ráérők közül, hogy ugyan kerítse már elő a Van Pur személyi állományából azt, aki kitalálta ezt a Solveza nevű, buggyant narancslé szagú és ízű szörnyűséget, oszt’ tekerjen má’ a nyaka köré néhány méternyit a madzagból, majd dobja ki egy lehetőleg emeleti ablakon keresztül a parkolóba, hadd szakadjon le a feje, ha már születésekor ez a mozzanat sajnálatos módon elmaradt. Köszönjük. (Jó sok spárgára lesz szükség, mert ebből a sz@rból van vagy hatféle ízesítésű, gyanúnk szerint egy komplett brigádot kell majd eltakarítani erről a létsíkról, de az emberiség hálája nem marad el.)

A kellőképpen nyelvtörő hatású Banskobystrický Pivovar termékével vigasztalódunk, a besztercebányai főzde régi jó ismerősünk. Több sörüket kóstoltuk már, tízes világosukat előszeretettel fogyasztjuk megbízható ivósörként, most barna lágerük nyújt enyhet a lengyel rettenet után.

Besztercebánya látképe a sörnek nevet adó heggyel

Elegánsan sötét megjelenés, vaskos bézs hab, kellemesen földes, finoman karamellás illat. Az édeskésebb barnák közé sorolható sör hamar megkedvelteti magát a maga egyszerű, nem túlgondolt, barátságos hozzáállásával. A korty második felében visszafogott, enyhén kávés keserűk balanszíroznak és hitetik el az emberrel, hogy minden rendben van, az élet szép, haladjunk tovább mosolyogva.

Részünkről rendben, haladunk.

982. Old Prague Dark Lager és Konrad Tmavý Ležák

Idesodort a karmikus légmozgás két barna lágert, s mivel a márkanevek egyéb típusaival már foglalkoztunk, röviden megemlítjük őket is, ne érhessen minket az a vád, hogy félmunkát végzünk (mint tette azt például a kétbalkezes hóhér Margaret Plantagenet [a.k.a. Margaret Pole] kivégzésekor 1541. május 28-án. A korabeli beszámolók szerint az akkor már 67 éves, de meghalni azért még nem akaró hölgy kiszabadította magát a segédek szorításából, menekülőre fogta a dolgot, és a kissé rutintalan ítéletvégrehajtónak tizenegyszer kellett odacsapnia a bárddal, mire végleg elcsendesedett. A mi szegény Hunyadi Lászlónk a maga négy vágásával csak cserepados [mondjuk az ő esetében nem a hóhér volt a béna, mert állítólag parancsot kapott, hogy az elítélt ugyanúgy haljon meg, ahogy Cillei Ulrik, akit Hunyadi és baráti köre nyuvasztott meg egy elmérgesedett szóváltás során Nándorfehérváron]. Vagy ott van például a best of balf@sz, Jack Ketch, II. Károly udvari hóhéra. Lord William Russell kivégzésekor olyan látványos hentesmunkát produkált, hogy neki magának is menekülnie kellett a felháborodott tömeg elől. Később írt egy bocsánatkérő levelet, melyben a lordot hibáztatta a dolog miatt, aki rosszul helyezkedett és mocorgott a kivégzés során. Az esetből okulván James Scott, Monmoutht hercege saját kivégzése előtt pénzt adott Jacknek, hogy legyen már olyan kedves ez alkalommal nem bénázni ennyire. Nem jött be a dolog, Jack ismét remekelt. Három csapás után kijelentette, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni, és eldobta a bárdot. A segédek visszaadták neki, s mert közben az elítélt megpróbált lábra állni, még kétszer odavágott. Ennek ellenére szerencsétlen hercegünk fejét végül csak egy késsel sikerült lenyiszálni a törzsről.

A Mester Monmoutht hercegén dolgozik

Mindezek ellenére a manapság nálunk is nagyon elterjedt „megfelelő embert a megfelelő posztra” alapon majd’ negyedszázadon át töltötte be ez az őstehetség a munkakört. De hogy valami lélekemelővel zárjuk ezt a kis sötét kirándulást – dark láger, emlékeztek? -, álljon itt a végén a balszerencsés Ewen MacDonald története, akit kocsmai verekedés során elkövetett emberölésért ítéltek halálra. Annak rendje és módja szerint 1752. szeptember 28-án fel is akasztották, majd a patológiára szállították, ahol fel szerették volna boncolni. Ám a fiatalember a boncasztalon magához tért, felült, kegyelemért rimánkodott, mire az egyik orvos egy kalapáccsal agyonverte. Elégedetten dőlhetünk hát hanyatt, a rendszerető és rendkövető irgalmas szamaritánusok mindenhol ott vannak.).

A két barna versenyző korántsem tud ennyi érdekességet és izgalmat produkálni, valahol a középmezőny végén kullognak, az Old Prague még tán annál is hátrébb sorolható. Az Auchan glükóz-fruktóz sziruppal megkeresztelt alsópolcosa még mindig a titokzatos Old Prague Distribution s.r.o. neve alatt fut. Ízvilága felmutat ugyan néhány típusjegyet, a komlók is tűrhetően teljesítenek, de túl laza, vizes, a korty vége pedig furcsán, dohosan savanykás. Nem tervezünk nagyobb mennyiséget betárazni belőle. A Konrad Tmavý ležák pedig nem egyéb, mint a vratislavicei főzde régebben Kapucín, majd némi kihagyás után mostanság ismét Kapucín néven gyártott és forgalmazott söre. Ebből kifolyólag rendkívül nagyvilági módon illeszthetjük ide róla szóló, két esztendővel ezelőtti írásunkat a kedves érdeklődők részére: https://www.facebook.com/photo?fbid=3960427050699724&set=g.962161657186673