Szimpatikus tóparti főzdénk (azt mondtuk már, hogy az alapítók korábban a Hedonnál, a pannonhalmiaknál és a hübrisnél dolgoztak? Dehogy mondtuk. Rá kellene gyúrni az informatív vonalra.) pillanatnyilag utolsó söre következik, a Jómadár nevű kölsch, illetve kölsch jellegű ale. A típusról több alkalommal is megemlékeztünk már ehelyt, kóstolhattunk tősgyökeres példányt (Gaffel) és hazai utánérzéseket is (Monyo Funky Fritz, Hajnali Sörfőzők Pilisch), nem is fogunk felesleges ismétlésekbe bonyolódni, csak pár hívószót pötyögünk ide, úgymint Köln, eredetvédelem, stange (a híres 0,2-es pohár, amit természetesen megint elfelejtettem előkotorni, most meg má’ mindegy). Csapnánk a listához egy új kifejezést is, hogy legyen miről okoskodnunk ivás közben, ez pedig a Pittermännchen, a kölsch jól bejáratott, egyéni és egyedi tíz literes hordója.
Az elnevezéssel kapcsolatban két elmélet is akad. Az egyik szerint a kölni jóemberek június 29-én, Péter és Pál napján ünnepelték Krisztus urunk mennybemenetelét, s a férfiak ilyenkor (is) elvonultak inni. Ha csak minden harmadik résztvevő csapott a hóna alá egy tízliterest, már nem lehetett baj. A másik elmélet (a tán valószínűbb) nyelvészeti, a francia petit-petite (kis-kicsi) kifejezést sejteti a háttérben. Nekünk az első jobban tetszik, már csak az ivás miatt is, meg aztán elképesztően tudománytalan alapon ide tudnánk fűzni a hazai „elmegy a péterkéje” szólást is. A Bárdosi-féle Magyar szólások, közmondások adatbázisa (2012) szerint ennek jelentése egyrészről „elmegy a kedve valamitől, elveszti a lelkesedését”, másrészt „akkor mondják figyelmeztetésként, ha terhes nő v. ritkábban másvalaki nagyon megkíván valamit (és nem akarják, hogy emiatt baja történjék)”.
A problémakör ennél régebbi vizsgálatára is akad példa a Magyar Nyelvőr 1899-ben kiadott XXVIII. kötetében, ahol is Tolnai Vilmos Személynevek mint köznevek című tanulmányában olvashatjuk ezt: „ Igen különös szólások a következők: kinek-kinek az ö Péterkéje (Petikéje) fáj: mindenki a maga baját emlegeti ; – terhes asszony mindent ehetik amit megkíván, mert különben: elveti Petikét (Péterkét, azaz elvetél).
Ennek a kettőnek magyarázatát nem tudom ; talán az appetitus valamilyen elváltozott alakjával van dolgunk (v. ö. jó az etyepetyém: Mikes). [Elmegy a Péterkéje, leesne a Péterkéje, Péterkéjét letenni: ezeket a szólásokat tárgyalja s belőlük magyarázza a pete szót Zolnai.” Tehát akinek mához hat napra nagyon tele lesz a töke valamivel, és/vagy hívő lélek, és/vagy a nem kívánt terhesség gondjait nyögi, az kapjon fel egy pittert, oszt’ vonuljon el pittyelni (ez utóbbi kifejezéssel leginkább a Gépnarancsban találkozhatunk).
Pittyelnénk már mi is, ezért töltünk, szaglászunk. Valahol a világos arany és a középszalma között egyensúlyozó színvilág, laza, enyhén tépett hab jó nagy buborékokkal. Illata friss, decensen citrusos, enyhén fűszeres a Warrior és a Spalt komlóknak köszönhetően, szépen elfér egymás mellett az új- és az óvilág. A korty simulékony, a test könnyed (12,8 B°), a szénsavak kellemesen csiklandoznak. Lágy, szépen balanszírozott ízvilág, a maláták finom gyümölcsös jegyekkel fonódnak össze, a komlók pedig közepes, enyhén érdes keserűket tolnak (IBU 26). A vége szárazkás, picit csípős, az 5.1-es alkohol pont megfelelő ebben a melegben. Jóleső hármasugráson vagyunk túl, szerencsekívánságunkat és vállveregetésünket küldjük a főzdének. Csak így tovább, apadjon a készlet a tóparton.
Zárásként pedig itt a két Jómadár Gyulai Líviusztól. Aki elég öreg, tudja, miről van szó.
