Nyakunkon a tél, ezzel együtt pedig az energiaválság, s ezidáig egyikkel sem mondtam semmi újat. Hazafelé slattyogván az egyelőre még 18 °C-nál melegebb áltsuliból, az jutott az eszembe, talán le kellene lépni innen a lapályról a szigorúbb hónapokat lazábban átvészelendő. Azt hallottam valakitől, hogy a dobogókői szívcsakra környékén – akármi is legyen az – energetikai szempontból minden überf@sza, még ha az a noname, migráns dalai izé valami mást is mond. Irány tehát a Pilis, azon belül ~borosjenő, mert hiszen az elnevezés sugallta egyirányúsággal szemben akad azért itt sör is. Csak nagyon korán kell kelni hozzá, legalábbis az itt alkotó Hajnali Sörfőzők erre engednek asszociálni.
A lelkes fiatalemberekből verbuválódott brigád gerillában nyomul, első nagy sikerüket 2018-ra datálják, ekkor taroltak Fraktál fantázianevű IPA-jukkal, de azóta rengeteg stílusba és típusba belekóstoltak. Porter, búza, saison, NEIPA, sour egyaránt szerepel(t) már a listán, mi most a Reketye által elkészített Pilisch márkanevű kölsch-be lógatjuk bele a nyelvünket. Ezen schörtípus nem túl gyakori erre mifelénk a schíkschágon, schőt, kisch hazánk határain belül schem kell attól tartanunk, hogy egyszer csak megbotlunk és haschra eschünk egy nagy kupacban. Azért futottunk már össze ilyennel itt a blogon, járt nálunk a Gaffel Düsseldorfból (honnan máshonnan, amikor a kölsch természetesen Köln városából származik), illetve Monyóéktól a Funky Fritz. A valamikor az 1800-as évek vége felé kifejlesztett sörtípus manapság eredetvédelem alatt áll, hivatalosan ilyet csak durván kéttucatnyi, Köln környéki főzde készíthet, a többi próbálkozás, így a Pilisch is csak „style”. A kölsch ízprofilja nagyon kifinomult, ráadásul ennél a sörtípusnál nagyon nagy hangsúly helyeződik a frissességre és a csapoltságra, mert ezek ugyan a többi sörnél is erőset dobhatnak az ízvilágon, de a kölsch szavatossági ideje nagyon rövid, gyorsan képes felmutatni mindenféle oda nem illő ízhibát. Aki teheti, ma este is igyon frissen csapoltat Köln 50 kilométeres vonzáskörzetén belül, mi, akiket jobban meggyötört az élet, a pilisborosjenői style-ért is hálásak vagyunk. Bontunk, töltünk.
Színre kissé opálos – ez tán a felhasznált kevéske búzamalátának köszönhető, ami megengedett, de ritka adalék -, középarany. Habja finom szerkezetű, fehér, nem túl tartós. Illata gabonás, cseppnyi mézzel és élesztővel, a háttérben viszont van valami halványan vegyszeres dolog, s ez kicsit zavaró. A korty könnyű, a közepesnél enyhébben szénsavas. Ízvilága lágy, gabonásan édeskés, halványan gyümölcsös. A komlózás visszafogott, a gyógynövényes keserűk az első harmadban és az utóízben vannak leginkább jelen, ahol is szépen feltapadnak a szájpadlásra. Száraz, frissítő összhatású sör 5%-os alkohollal, a kóstolásához pedig szokásunkhoz híven megint elfelejtettük előkotorni a nemtudjukmelyik szekrényből a némi autentikusságot kölcsönző stangét. Úgy tűnik, annak használatát tudat alatt egy igazi kölni kölsch érkezésére időzítjük és halogatjuk.
