923-924. Hedon Helen és Pannonhalmi Witbier

Mindenféle limlommal telezsúfolt szürkeállományunk („Over many a quaint and curious volume of forgotten lore”, amennyiben irodalmibbak kívánunk lenni, s hogy gyönyörködhessünk is, rögzítjük rögvest a Tóth Árpád-féle „holt mesékből vén bazár”-t) a Hedon által készített wit láttán azonnal előkotorta a nyolcvanas években Gálvölgyi János által elkövetett Kapcsoltam-paródia ide kívánkozó részletét: „Elnézést kérek, nem a sorsolással kezdünk ma este, mert Helénke beleesett a kerékbe… Helénke egy kicsit tehénke…”

Oké, ez a Bodrogi, de mingyá’ eltűnik

Nem froclizzuk a balatonvilágosiakat, a Helen névre hallgató búzasör igazán kellemes alkotás. Külcsínyileg mindent hoz, amit a witnek tudnia illik, a limonádészerűen világos ital tetején dús, puha, krémes és kitartó hab üldögél. Illata rendkívül friss, fűszeres, egyrészt a Sorachi Ace-nek köszönhetően citrusos, másrészt a készítéskor használt koriander és bazsalikom is meg szeretett volna dolgozni a pénzünkért. Leghátul, jól elbújva még egy kis kapor is detektálható a japán komló hozadékából, plusz élményként a tökfőzelék szerelmeseinek. Ízvilága kevésbé merész, mint ahogy azt Helen állítja magáról, a „belgás” jegyek kissé felhígultak, intenzívnek nem nevezhetők, az élénk fűszerezés viszont remekül el tudja terelni erről a figyelmet, ha az ember hagyja magát az orránál fogva vezetni. Hiszen egyértelműen ez Helen legerősebb fegyvere: az illat. Ha az ember behunyt szemmel, lágyan szipákolja a pohárból áramló aromákat, némi koncentrálás után megpillanthatja a világosi pályán felsorakozó brazil női strandröplabda-válogatottat, s ettől a látványtól bizony egész könnyen el lehet gyengülni.

Talita Antunes jelzi titokban, mit és hova és hogyan

Magunk is érezzük, hogy jogos felháborodást szülő, undorítóan hímsoviniszta képzettársításunk önvizsgálatot igényel, s a feloldozásban reménykedve hová is fordulhatna a megtévedt bűnös? Bizony, az egyház fojtogatva ölelő karjai közé vetjük mi is magunkat, a penitencia részét képző palackról buzgón feszegetve lefelé a kupakot. A Pannonhalmi Főapátság 996 környékére datálja magát (A. D., naná), ezért a barátoknak volt idejük a kertészkedéssel is foglalkozni. Az itt készült witbier ennek köszönhetően az obligát korianderen és a keserű narancs héján kívül fűszernövényként kamillát is tartalmaz, ami igen jólesik a megviselt szervezetnek ezekben a takonykóros időkben. Sörbe csomagolva meg pláne. Fogyasztottuk már ezzel a hordozóanyaggal körítve ezt a derék gyógynövényt, a HopTop Witness is hasonló tematikával készült. Akkori írásunkban Melius Juhász Péter uramat idéztük meg 1578-ból (az apátság 582-dik születésnapját ünnepelte éppen), most pedig fél szemmel a tankönyvi megjelenésben gyönyörködve, a koriander és a citrusfélék, no meg a kamilla tobzódását szagolgatva bámuljuk Kisvakond 1987-es kalandját ezzel a teának valóval a Krtek a medicína című epizódban, amit a rendszer nem enged beilleszteni, de nekünk így is jó lesz:

https://www.youtube.com/watch?v=JaufuWSedI4

Szegénykém egyre sírósabb arccal ismételgeti a sok erdei debilnek, hogy Matricaria chamomilla, de mindegyik csak hümmög és a vállát vonogatja. Ismerős kép ez azoknak, akik napi szinten vannak hülyékkel körülvéve. Szerencsére a vége happy end, mint ahogy mi is örülünk annak, hogy kóstolhattuk ezt a kellemesen gyógynövényes, fűszeresen kesernyés, krémesen lágy witet, mely ha nem is röpített minket Belgiumba, ezt az esős napot emlékezetessé tette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük