Elmúlt a henye és nemtörődöm időszak, vége a l’art pour l’art ivászatoknak, mostantól megint meg kell dolgozni a betevő sörért, ám ennek is megvan a maga szépsége. Rámarkolunk ismét vándorbotunkra (a kétértelműségtől és az áthallásoktól ebben az évben sem fogunk lemondani és szabadulni), Morvaországot célozzuk meg, annak is a zlíni kerületét, s meg sem állunk Uherské Hradiště-ig. A németek ugyan Ungarisch Hradisch-nak hívják, ez sem sokkal jobb, mint a cseh variáció, de a történelmi tényezőkkel vastagon megkent város a Magyarhradis, illetve a Magyarvár névre is hallgat. A város alapítását általában II. Přemysl Ottokár neve mellé jegyzik az 1257-es évvel együtt. Hosszú időn keresztül ez volt Morvaország legdélibb városa, kellemetlen közelségben a magyar határhoz (innen ered a neve is, melyet hivatalosan 1587-től használnak).
A mi igazságos Mátyásunk meg is próbálkozott egy ostrommal 1470 környékén, de a mostoha időjárás miatt a Morva annyira megvadult, hogy a magyar seregek meglehetősen nyirkos alsóneművel fordítottak hátat az erődítménynek. Néhány év múlva azonban az olmützi békekötés során Mátyás és II. Ulászló rendezik a konfliktust, ezért nemesen metszett orrú uralkodónk belovagolhatott a városba. A lakók hősiességét és hűségét jutalmazandó a város új címert kapott, melyben az említett tulajdonságokat a pajzsot és kardot szorongató lovag személyesíti meg. Humorérzékéről is híres királyunk viszont nem bírta ki, s elegánsan megfricskázta kissé a helyiek orrát, mert a címerben a várkaput felhúzott állapotban ábrázoltatta, jelezvén, hogy azért mégiscsak sikerült neki bejutnia, nedves gatya ide vagy oda.
Uherské Hradiště északkeleti részén található Jarošov, ami 1971 óta a város része, habár tíz évvel ezelőtt megpróbált önálló településsé válni, de nem jött össze a többség. Viszont a sörfőzdét már 1688-ban összegründolták, működött is szépen 1997-ig, akkor viszont rátették a lakatot. A Jarošovský pivovar a régi főzdétől fél kilométernyire készíti söreit 2017 februárja óta. A lelkes vállalkozás büszke az évszázados hagyományokra, a minőségi alapanyagokra és a helyi, kezeletlen vízre, ami egyedi karaktert biztosít söreiknek. Szívesen dolgoznak az eredeti receptek alapján, de bátran vágnak neki az ismeretlennek is. Jelenleg nagyjából tucatnyi sört készítenek, ezekből landolt nálunk kettő, via Richárd Papdi.
Elsőként a Jarošovský Joža kerül pohárba, ami egy félbarna, picit emeltebb alkoholtartalmú (5,5%) ászoksör. A 0,75-ös palack férfias pukkanással nyílik, s mire a közben átöblített pohárral odafordulunk, a hosszú nyakon már ki is kukucskál egy kíváncsi és masszív habkígyócska. A törtfehér hab pohárba kerülés után is hosszú ideig tartja magát, nyugodtan és vaskosan üldögél a sötét borostyán színben pompázó, szűretlensége miatt enyhén felhős sör tetején. A mi Jožánk illata malátában dús, finoman karamelles, enyhén fűszeres, első blikkre a szerecsendió ugrik be. A korty telt, eleje malátás, barna kenyeres, a komlók kellemesen könnyedek (IBU 20), mellettük időnként vidáman gyümölcsös, almás jegyek villannak meg. A vége kesernyés, az utóíz óvatosan, diósan fanyar.
Remek darab ez így rögtön az új esztendő elejére, remélhetőleg jó ómenként fog funkcionálni az elkövetkezendőkre tekintve.