1082-1083-1084. Rychtář Rataj, Pivo Monor és Ferdinand Specialní Polotmavé Sedm Kulí

Visszafogottan irgalmatlan mennyiségű cseh sörrel nézünk farkasszemet, melynek egy része a maga fizikai valójában hentereg körülöttünk mindenfelé, másik része már csak emlékeinkben és feljegyzéseinkben létezik. Ez utóbbiakkal kezdünk, mert ugyan szorgalmasan és két pofára zabáljuk a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) leveléből (Ginkgo folium) kivont hatóanyagokból készített varázspirulákat agyi vérellátásunk karbantartása érdekében (depresszió és impotencia ellen is jó, de ezt a kettőt még nem tudjuk felmutatni, bár ami késik, ugyebár), az elhúzódó kánikula miatt hajlamosak vagyunk ennél egyszerűbb dolgok elfelejtésére is, lásd saját nevünk.

A múltkor Monoron jártunk, ahol egy vidám családi kiruccanás keretein belül megtekintettük a véletlenül éppen zajló sörfesztivál eseményeit és felhozatalát. Az időjárási körülmények optimálisak voltak, a szervezőket és a helyi erőket tekintve pedig nem érheti szó a ház elejét. Rengeteg árnyékos hellyel, szökőkúttal, a rendezvénynek helyet adó kis terecskén átfutó erecskével találkoztunk, amik nagyon kellemessé és komfortossá tették az összhatást. Kisebbik leánygyermekünk egyből kiszúrta a játékos-kézműves projektnek kijelölt területet, ezért a délután hátralévő része úgy telt, hogy apa időnként elslattyogott egy sörért, aztán sietett vissza csatlakozni a kreatív tevékenységhez.

A sörfogyasztással nem kapkodtunk, egyebek mellett mindössze három, számunkra még ismeretlen főzetet kóstoltunk meg csapról, de az autó csomagtartója által kínált lehetőségeket természetesen kihasználtuk. E tételeket hozzácsapván a kamrapolcon sorakozó cseh versenyzőkhöz jött össze az említett mennyiség, ránézésre vagy tizenhat palack. Ennél nagyobb mértékű objektivitást ne várjatok tőlünk, inkább hasaljunk neki a memoárirodalomnak. Elsőként a Lobkowicz-csoportosuláshoz tartozó Pivovar Rychtář kizárólag hordós kiszerelésben forgalmazott sörébe nyaltunk bele, és milyen jól tettük. A Rychtář Rataj készítése során négy alkalommal is megkeresztelődik egy-egy adagnyi Cascade-dal, hidegen is, ennek köszönhetően ízvilága nagyon markánsan és nagyon megnyugtatóan keserű, a háttérben könnyed citrusokkal. A maláták szépen asszisztálnak, maga a sör laza, frissítő, élvezetes. A név elvileg a földműves, szántóvető kifejezés régies cseh alakja, és nagyon is könnyen el tudjuk képzelni magunkat, ahogy minden második kapavágás után megállunk inni egyet, habár a tűző napon az 5 %-os alkohol előbb-utóbb elegánsan belefektetne minket a barázdába.

Éppen babzsákokkal dobáltunk célba, igyekezvén lerombolni a kilós kiszerelésű kutyatápos dobozokból emelt piramist, amikor eszünkbe jutott, hogy van a fesztiválnak saját söre is. Rövid tájékozódást követően már szorongattuk is lelkesen a műanyag poharat (volt rendezvénykorsó is, de ilyesmit mi nem veszünk, mert egyrészt sóherek vagyunk, másrészt az otthon lapuló ilyen típusú üvegedények halmazata miatt az asszony teljes joggal néz ránk időnként csúnyán, bár néhányat ő is használ esetenként vázának), benne a Pivo Monor Limited Edition-nel, melyet a dél-morva Velká nad Velička-ban állomásozó Pivovar Velický Bombarďák készített. A főzde elég fiatalka, 2014-es datálásúak, szeretnek játszadozni a komlófélékkel, amit terjedelmes Single Hop-sorozatuk is bizonyít. Nem ijednek meg a sörtípusoktól sem, az alapokon túl készítenek saisont, chilikkel fűszerezett IPA-kat és füstölt söröket is. A monori kiadás egyszerűbb, de tisztes iparosmunkával összerakott szűretlen láger, melybe becsületes mennyiségű žateci komló került. A jellegzetes zöldséges karakter nagyon szépen domborodik, a korty vége és az utóíz pedig nagy megelégedettségünkre kifejezetten tökmagos. Ráadásul az ára is barátinak volt mondható (1000 HUF/korsó), kicsit csodálkoztunk is, hogy a rendezvény utolsó napján még sikerült szereznünk belőle.

A fesztiválsör fogyasztása közben lányommal és édesanyjával fura alakú fadarabkákból igyekeztünk összerakni egy 3×3-as kockát, de úgy jártunk, mint Boncz Géza takarítónője, aki a szomszéd szobában az őrület határát súrolja. Egyre kényszeredettebb mosolyunkat látva odasétált egy, a pólója hátán Pali bácsi feliratot viselő idősebb úriember, közölte, hogy az alap a lényeg, majd nem egész négy másodperc alatt felépítette a kockát. Körösztanyád – gondoltam, de azért szépen megköszöntük a bemutatót.

Ilyetén idegállapotba’ konvergáltunk lassacskán a kijárat felé, ám lánykánkon hirtelen farkaséhség vett erőt, melyet egy Alföldi Batyu fantázianevű gasztronóm kreálmánnyal (sós palacsintatésztában sütött mindenfélék) kívánt csitítani. Kilépő sörünket keresgélvén találtunk rá a Pivovar Ferdinand helyben igen lakonikusan vörösnek titulált főzetére, melyről az első kortyok után úgy gondoltuk, hogy tán a főzde Sedm Kulí nevű félbarnája lehet. Így gondoljuk most is, leginkább az igen karakteres, fűszeres-gyógynövényes keserű vonal miatt, melyet a benne lévő Premiant, Magnum és žateci vörös komlóknak köszönhet, nem is beszélve a gyógynövény-granulátumról, melynek egyik összetevője a felénk áldott haloványka néven is futó benedekfű (Cnicus benedictus).

Hetet bele, mint Szarajevóban! – morogtuk a bajszunk alatt mintegy búcsúként Hašek nagyon is idevágó mondatát (a Sedm Kulí hét golyót jelent, így utal a merényletre, bár elvileg Princip polgártársnak csak két lövésre volt ideje), majd az események ilyetén alakulásával teljesen megelégedve dél-délkeleti irányban távoztunk a rendezvényről.

PS.: saját képeket régi jó szokásunknak megfelelően most sem készítettünk, mindenki elégedjen meg a netről összelopkodottakkal.

870. Borsodi Amber Ale

Az történt, hogy a hétvégén belegyalogoltunk egy pálinkákkal, sörökkel, szalonnákkal (sertés és humán, utóbbi bőr alatt maradt, nem tapogattuk) terhelt kerti megmozdulásba, ahol is a folyadékokat kivéve szinte mindent elviselhető mértékig szenesítettünk, majd elfogyasztottunk. A kormot és a pernyét szorgosan és folyamatosan öblítettük, ennek köszönhetően a Szerkesztőség egy része még nem tartózkodik abban a kontinuumban, ahol a többi. Ezért megkértük az esemény házigazdáját, foglalja össze és öntse formába véleményét a borsodiak Amber Ale-jéről, mi pedig erőink és gyengeségeink függvényében hozzáfűzünk ezt-azt. Munkáját köszönjük, eredményét különösebb változtatások nélkül alább közöljük, megjegyzéseinket, belepofázásainkat kurziváljuk (nem, ennek nincs köze a Courvoisier-hez, bár attól is el lehet dőlni).

amikor kézbe veszek egy jó hideg dobozos sört, nem mindig szoktam ennyire megnézni, de ezt most úgy kaptam, hogy írjak róla néhány gondolatot…. Ezzel mi is így vagyunk, mármint a gondolatokkal, aztán hol összejön, hol nem.

elsőre egy nagyon letisztult magyar népmesékre hajazó design ugrik be, ami szimpatikus, főleg, hogy a vonalkód is egy korsót mintáz, nice! Szinte biztos, hogy ezt a büdös életben sem vettük volna észre, kicsit felesleges dolognak is tartjuk, ráadásul rendkívül pofátlanul (bár arcunk nagy) korrigálunk is: az nem korsó, hanem egy Craft Master One. bár a mai píszí világban ez a sok fehér elég merész … láttunk már „átfestett” NB1-es focicsapatot is fekete csíkokkal, sőt olyan F1-es csapatot is, ahol a fehéret feketére „KELLETT” cserélni, miközben a sokszoros vb bajnok pojácának egy fehér, szőke „szolgája” van, aki futva viszi a táskáját, miközben ő rollerezik Tömény a dolog, nézzük sorban. A focihoz nem konyítunk, elképzelésünk sincs, melyik csapatról lehet szó, majd megoldjátok. F-1 oké, a szőke szolgalélek nagy valószínűséggel havi szinten egészen kellemes összegekért trappol a roller után, ez azért messze nem egy átszínezett tamásbátya-szituáció. Egyébként pedig a bolygó élőlényeinek volt cca. ötszáz éve arra, hogy megismerje és megtanulja félni az europid nagyrasszt, de az sehol sincs kőbe vésve, hogy ennek mindörökre így kell maradnia.

Egyik szőke, a másik barna, a harmadik csudaszép

… no de mindegy is, egy lenyugvó csillaggal nem érdemes ennyit foglalkozni, inkább vegyük igénybe a nedű szolgáltatásait! A szerző életkorát tekintve a lenyugvó csillagok helyett inkább a lenyugvó Nap erejére illene koncentrálni (a poén élét némiképp tompítja a tény, miszerint mi vénebbek vagyunk nála néhány esztendővel).

„kattanásra” nincs különbség! folyása, habja tökéletes! illata emlékeztet a borfejtésre nagyapámmal … no persze nem, csak vicceltem! egy 299.- es sör meg sem közelítheti azt! 😉 A maláták édessége mellé egy kis kenyeres savanykásság is vegyül, enyhe fűszerezettséggel a komlók irányából. Színe vörösréz felé hajló, tiszta, pihenteti a szemet. Habszerkezet rendben, de gyorsan apad.

IBU 23, ALK 4,5%, keserűség: 7/4, aromaintenzitás: 6/7, árpamaláta! gondosan aláhúzva!

a doboz szerint „elkészítettük az első félbarna, felsőerjesztésű borsodit, hogy egy újabb sört pattinthassatok az élet apró örömeire. itt egy könnyen iható, színében és ízében is karakteres ale, amit a nemzetközi sörkultúra mesterei ihlettek. ez a borsodi amber ale, ejtsd: az elnyúló baráti sörözések kísérője” A szokásosnak mondható parasztvakítás/marketingszöveg, melynek külön bájt kölcsönöz, hogy szerzőnk derék informatikus, azok meg nem ismerik a nagy kezdőbetűt. A gondos aláhúzás az összetevőre érzékeny, illetve allergiás vásárlókat próbálja figyelmeztetni a kellemetlen következményekre. A könnyen iható fogalommal nincs bajunk, ám a karakteresség jócskán elmarad a várttól.

(magán)véleményem: Ma szalonnát sütöttünk, szélben, a Barátommal, a sör most, a szalonnára nagyon jólesik, egy TÉNYLEG kellemes félbarna! 🙂 Natessék, épp az imént élcelődtünk a kezdőbetűkkel. A Barátom mi vagyunk, el is érzékenyedtünk, az informatikusok vérét szívó megjegyzést tekintse mindenki tárgytalannak.

amikor nem vársz sokat, csak a megszokott kellemes érzést … mint pl. 5+ év házasság után a feleségeddel, egy jól sikerült éjszaka után … 😉 Hmmm… Ezek szerint a nyár közepén tartandó tizedik házassági évfordulót követően még nekünk is van miben reménykednünk. Hacsak nem szívjuk túl magunkat az esemény keretein belül sörrel, me’ akkó’ má’ mindegy.

és természetesen ezek a „megszokott” dolgok nem azt jelentik, hogy nem jó az érzés, nem finom a sör, nem volt jó a sex! CSAK annyit, hogy ebben ma, holnap, nem volt több … pedig lehetett volna … Egyet kell értsünk tanult barátunkkal. Nem baj, hogy piacra került ez a sör, nem is teljesen céltalan (mint egy nyári ruha mellénye, hogy a megunhatatlan mestert idézzük), de nincs benne truváj, hiányérzetet hagy maga után. A konkurrencia (Dreher) ilyen típusú sörének tűntével kicsit reménykedtünk, hogy ez majd kitölti a mértékkel sajgó ürességet, de nem, az Amber Ale még ezt a nem túl magas elvárási szintet sem üti meg. Mindamellett a szalonnából készített aktív szén darabkákat azért szépen eltünteti a nyelőcső faláról. Sütünk mi még szalonnát, iszunk mi még Amber Ale-t ezen a nyáron.

835. Jarošovský Joža

Elmúlt a henye és nemtörődöm időszak, vége a l’art pour l’art ivászatoknak, mostantól megint meg kell dolgozni a betevő sörért, ám ennek is megvan a maga szépsége. Rámarkolunk ismét vándorbotunkra (a kétértelműségtől és az áthallásoktól ebben az évben sem fogunk lemondani és szabadulni), Morvaországot célozzuk meg, annak is a zlíni kerületét, s meg sem állunk Uherské Hradiště-ig. A németek ugyan Ungarisch Hradisch-nak hívják, ez sem sokkal jobb, mint a cseh variáció, de a történelmi tényezőkkel vastagon megkent város a Magyarhradis, illetve a Magyarvár névre is hallgat. A város alapítását általában II. Přemysl Ottokár neve mellé jegyzik az 1257-es évvel együtt. Hosszú időn keresztül ez volt Morvaország legdélibb városa, kellemetlen közelségben a magyar határhoz (innen ered a neve is, melyet hivatalosan 1587-től használnak).

A város látképe Jan Willenberg 1593-as fametszetén

A mi igazságos Mátyásunk meg is próbálkozott egy ostrommal 1470 környékén, de a mostoha időjárás miatt a Morva annyira megvadult, hogy a magyar seregek meglehetősen nyirkos alsóneművel fordítottak hátat az erődítménynek. Néhány év múlva azonban az olmützi békekötés során Mátyás és II. Ulászló rendezik a konfliktust, ezért nemesen metszett orrú uralkodónk belovagolhatott a városba. A lakók hősiességét és hűségét jutalmazandó a város új címert kapott, melyben az említett tulajdonságokat a pajzsot és kardot szorongató lovag személyesíti meg. Humorérzékéről is híres királyunk viszont nem bírta ki, s elegánsan megfricskázta kissé a helyiek orrát, mert a címerben a várkaput felhúzott állapotban ábrázoltatta, jelezvén, hogy azért mégiscsak sikerült neki bejutnia, nedves gatya ide vagy oda.

Uherské Hradiště északkeleti részén található Jarošov, ami 1971 óta a város része, habár tíz évvel ezelőtt megpróbált önálló településsé válni, de nem jött össze a többség. Viszont a sörfőzdét már 1688-ban összegründolták, működött is szépen 1997-ig, akkor viszont rátették a lakatot. A Jarošovský pivovar a régi főzdétől fél kilométernyire készíti söreit 2017 februárja óta. A lelkes vállalkozás büszke az évszázados hagyományokra, a minőségi alapanyagokra és a helyi, kezeletlen vízre, ami egyedi karaktert biztosít söreiknek. Szívesen dolgoznak az eredeti receptek alapján, de bátran vágnak neki az ismeretlennek is. Jelenleg nagyjából tucatnyi sört készítenek, ezekből landolt nálunk kettő, via Richárd Papdi.

Elsőként a Jarošovský Joža kerül pohárba, ami egy félbarna, picit emeltebb alkoholtartalmú (5,5%) ászoksör. A 0,75-ös palack férfias pukkanással nyílik, s mire a közben átöblített pohárral odafordulunk, a hosszú nyakon már ki is kukucskál egy kíváncsi és masszív habkígyócska. A törtfehér hab pohárba kerülés után is hosszú ideig tartja magát, nyugodtan és vaskosan üldögél a sötét borostyán színben pompázó, szűretlensége miatt enyhén felhős sör tetején. A mi Jožánk illata malátában dús, finoman karamelles, enyhén fűszeres, első blikkre a szerecsendió ugrik be. A korty telt, eleje malátás, barna kenyeres, a komlók kellemesen könnyedek (IBU 20), mellettük időnként vidáman gyümölcsös, almás jegyek villannak meg. A vége kesernyés, az utóíz óvatosan, diósan fanyar.

Remek darab ez így rögtön az új esztendő elejére, remélhetőleg jó ómenként fog funkcionálni az elkövetkezendőkre tekintve.

831. Zirci Apátsági Fructum

Említettük a múltkor, hogy a transzcendensebb főzeteket nagyobb vész közeledtére tartogatjuk, az ember nem pazarolja a szentöltvizet feleslegesen. Mivel a héten advent negyedik vasárnapja is eljövend (már ha addig relatíve minden jól megy), úgy érezzük, itt az idő egy kis segítségért fohászkodni, hogy ezt a szeretetes dolgot sérülésmentesen át tudjuk ugrani. Nagy becsben tartott, ám mindig a legfontosabb pillanatban elnémuló belső hangunk szerint ez alkalommal a Zirci Apátsági Manufaktúra Fructum hívójelű félbarna meggyes söre lesz az, ami megadja majd a kellő lendületet. S mivel az olyan nehezen meghatározható metafizikai fogalmak, mint a hit, a remény, az öröm és a szeretet (melyeket az adventi gyertyák jelképeznek) a magunkfajta lelki szegények számára akár a Holdon is lehetnének, így számunkra leginkább a sörösüveg inkarnációja, görögösebb műveltségűek kedvéért szarkószisza jelenti mind a négyet egyszerre. Az utolsó gyertya egyébiránt Szent János nevében is világít, aki prófétaként prédikált a népnek a Megváltó eljöveteléről, aztán amikor találkoztak, némi meghatás és rábeszélés után meg is keresztelte. Halálát a testiséget sem nélkülöző körmönfont női praktikáknak köszönhette. Salome táncától Heródes olyannyira kellemesen félmerev állapotba került, hogy a hölgy egy kívánságát hajlandó volt teljesíteni. Anyai sugallatra a kidolgozott testű leányzó János fejét kérte az uralkodótól, amit meg is kapott, a tálcával együtt. Állítólag Salome később úgy halt meg, hogy tánc közben beszakadt alatta a jég (azt, hogy az adott földrajzi szélesség és hosszúság metszéspontján hogy került a víz ebbe a halmazállapotba, inkább ne feszegessük), a lék széle pedig levágta a fejét. Tanulság: kerüld a vizet, igyál sört.

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése 1607-1608

Szomorú sorsú szentünkről egy betegséget is elneveztek, a nyavalyatörést emlegetik a népek Szent Vitus mellett Szent János táncaként is. A kórságot okozhatják az A csoportú béta-hemolizáló streptococcusok, melyeknek egyébként még a garatgyulladást, az ótvart és a nekrotizáló lágyrészfertőzést is („húsevő baktériumok”) köszönhetjük. Tanulság: kerüld a vizet, igyál sört.

Vitustáncosok Luxemburgban; a járványtól megszállottakat Szt Villibrod templomába vezetik (XVI. század, Breughel rajza után)

Megrettenve eme puruttya betegségektől, rögvest ki is töltjük ma esti italunkat, mely a pohárba kerülve szűretlenségének megfelelően ködös, sőt, zavaros képet mutat. A félbarna mibenlét vöröses villanásokkal egészül ki, habja enyhén drapp, krémes, tapadós, szép nagy lyukakkal. Illata gyümölcsösen savanykás, picit boros, némi élesztő is előkerül, melegedés közben erősödő gabonákkal. A korty finoman karamellás nyitánya után a meggy ízvilága veszi át az irányítást, a középtájt belépő keserűk is marcipánosak, gyümölcsmagosak. A vége fanyar, az utóíz enyhén édes. Alacsony alkoholtartalmú (4%), könnyen iható, műmájer műmeggyektől mentes, a gyümölcs savanykás-kesernyés oldalát megmutató, azt kidomborító sör, meglehetősen bárdolatlan szénsavakkal. Utóbbinak tulajdonképpen örültünk, ettől a mennyiségtől már a streptococcusok is sz@rul tudják érezni magukat, így nekünk ma este nem kell táncolnunk.

Dictum, factum, punctum.

Illetve Fructum.

767. Primátor 13 Polotmavé

Primátorék segítségével merész hármasugrást fogunk végrehajtani, ráadásul védőháló nélkül, pedig arra mindig szükség lehet, ha az ember olyan meredek dolgokra akar felkapaszkodni, mint most mi. Annyira megbabonáztak ugyanis minket a palackok címkéjén sorakozó számjegyek (melyek egyébként a Balling-értéket kívánják jelölni), hogy rögvest elhatároztuk, körüljárjuk egy kicsit a dolgot, csinos irtást hasítván a számmisztika, a hiedelmek és az emberi gyarlóságok burjánzó és kusza őserdejébe. Vessük is magunkat a mókusok közé, illetve egyből a mély vízbe, jöjjön az a szám, melytől bolygószerte több millió embertársunk fossa le a bokáját, ha csak az eszébe jut. A 13-as szám már önmagában is veszedelmes, pénteki nappal kombinálva pedig egyenesen halálos, mint azt Jason barátunk vidám és kalandos történeteiből tudhatjuk. Hogy mióta rettegünk kollektíve ettől a szerencsétlen prímtől, pontosan nem tudni. Egyesek szerint bibliai alapokra épül a riadalom, az utolsónak bizonyult vacsora asztalánál ennyien üldögéltek (Jézust pedig pénteken feszítették meg). Ennek ellentmond az az egyre inkább tényként kezelhető adatcsomag, mely szerint ettől a számtól már jóval Krisztus és a kereszténység megjelenése előtt tartottak a népek. Az i.e. 18. században Hammurapi már gondosan kihagyta a 13-as pontot a törvényoszlop farigcsálásakor, s a rómaiak meg a vikingek is diszkréten lúdbőröztek, ha szembejött velük ez a szám. Márpedig a vikingekről köztudott, hogy semmitől sem féltek egészen addig, amíg össze nem futottak Hangjanix komával Galliában. Az ettől a középpontos ikozaéderszámtól való indokolt és/vagy fosztóképzős alak cidrizés hivatalos neve triszkaidekafóbia, kezelésével különösebb eredmények felmutatása nélkül igen sok pénzt lehet keresni. Az ebben a kórban szenvedők iskolapéldája Arnold Schönberg osztrák zeneszerző, aki magától értetődő módon 1874. szeptember 13-án született (nem, nem pénteken, vasárnap). Egy atonális dalciklus és egy dodekafón zongoraszvit között a kotta szélén kiszámolta, hogy márpedig ő istenbiz’ 76 évesen fog meghalni, mert hát 7+6 az 13. S lőn: 1951. július 13-án szenderült jobblétre, éjjel 11:47-kor (13 perccel éjfél előtt), és igen, mindez egy pénteki napon történt. S ha még mindig nem szaladgálna a hátatokon a hideg, elétek tárom az adu ászt. Ezt az írást nem számítva a blog eddigi öt évében 58 alkalommal használtuk a 13-as számot eszmefuttatásaink során, no és hát mennyi is öt meg nyolc, tamáskodó banda?!Csoda, hogy reszkető kezekkel bénázunk a kupak leemelésekor? Itt már csak a Primátor 13-as jótékony hatású, 5.5-ös alkoholtartalma segíthet, mely jólesően simul össze a Félszerzet friss és lendületes komlózásával, valamint a megfelelően stabil malátaalappal. Gyengéden rézvörös színvilágához, pufi habkoronájához szépen passzol enyhén karamelles illata, melybe én még pár szem töppedt mazsolát is oda tudok illeszteni, bár lehet, hogy ez már a kezdődő fantozmia egyik jele. Könnyedén elrugaszkodó malátás édességek után a jól bevált arany középutat taposva vonulnak a komlók. A szénsav átlagos, az utóíz kellemesen kesernyés, a legvége visszafogottan fanyar. Vannak, akik szerint a Primátor sörei enyhén túl vannak hájpolva, fene tudja, lehet, mindenesetre mi mindig nyugodtak vagyunk, ha lapul tőlük egy-két palack a kamrában. Abból nem lehet baj.

765. Litovel Gustav

Itt az idő, búcsút intünk Litovel városának és söreinek, s mivel vannak, akik ilyenkor kissé elérzékenyülnek, mi máris tálcán nyújtunk feléjük egy igencsak kidolgozott vállat, melyre nyugodtan ráborulhatnak egy jóízűt bőgni. Gustav Frištenský felsőruházatát taknyolhatja össze minden szenzitív lélek, ha nem fél attól, hogy az úriember letekeri az orrát. Az elővigyázatosság mindenesetre indokolt, lévén Gustav apánk a „minden idők legjobb cseh birkózója” cím büszke birtokosa, s orrletekerésben szerzett rettenetes rutinját a háta mögött sorakozó csaknem tízezer (!) mérkőzés körvonalazza. Az 1879-es születésű nagybetűs férfi (istenbiz’ nem gúnyolódom, nyüzüge szemüvegesként őszintén csodálom az ilyen teljesítményre képes embereket) kovácsinasként kezdte karrierjét egyengetni, de egy gyermeteg poén miatt -melynek keretén belül egy tanonctársa izzó patkót nyomott a kezébe- végül a húsiparnál kötött ki. Példamutatóan egészséges életet élt, nem ivott, nem dohányzott, odafigyelt arra, hogy mit és mennyit eszik, mindemellett rendszeresen sportolt a híres Sokol klubban. Tehetségére hamar felfigyeltek, versenyekre küldték, három esztendővel később pedig már ő volt Európa amatőr bajnoka görög-római birkózásban (ebből alakult ki a kötöttfogású birkózás, ahol csak derékon felül lehet fogást keresni az ellenfélen, s mely elnevezés már csak azért is hungarikum, mert a miénken kívül nincs olyan nyelv, mely a sport szabályrendszerére, nem pedig az eredetére utalna ezzel). Belevágta hát a tőkébe a hentesbárdot, profi birkózónak szegődött, körbeutazta a világot, s nagyjából mindenkit megvert. 1906-ban éppen Litovelben szuszogott a szőnyegen, amikor a főzőmester leánykája a kor elvárásainak megfelelően szemérmes lendülettel hozzávágott egy rózsacsokrot. Szerelem, házasság. A sörgyár mellé költöztek, vígan voltak a második véháig, amikor is mindenüket elvesztették, Gustav pedig koncentrációs táborba került az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt. Az elrejtett családi aranykészletnek köszönhetően igen megviselt állapotban, de élve keveredett haza. Felesége ’47-ben elhunyt, ő tíz év múlva követte. Halála előtt magas állami kitüntetésben részesült sporteredményeinek köszönhetően. Sírja Litovelben van, s egy őt ábrázoló szobor is álldogál a városi sportintézmény bejáratánál.

Egy teljesen feleslegesen öt részre szabdalt filmecskét is megnézhettek róla, melynek első részét 1914-ben, az utolsót pedig 1949-ben forgatták. A kezdő epizódot linkelem ide, innen már tovább tudtok ugrálni a többire:

A róla elnevezett sör telt és csillogó borostyánszínnel bír, ahogy az egy félbarnától elvárható. Habja fehér, krémes, „litovelesen” tapadós. Erőteljes, vajas-karamellás illatába csipetnyi szárított gyümölcs is vegyül, az összhang igen kellemes. Ízvilága már kevésbé összetett, a jól megalapozott malátákra közepes, ám megbízható komlók érkeznek. Az alkohol (6.1) amolyan önfejű módon mintha kissé kilógna, feszít, mint Gustav a címkén, a korty vége rövidre zárt, komlós. A kisebb döccenők ellenére jó szívvel ajánljuk mindenkinek, fogyasztása sokkal élvezetesebb egy vállficamnál, vagy egy fülcimpa letépésénél.