Visszafogottan irgalmatlan mennyiségű cseh sörrel nézünk farkasszemet, melynek egy része a maga fizikai valójában hentereg körülöttünk mindenfelé, másik része már csak emlékeinkben és feljegyzéseinkben létezik. Ez utóbbiakkal kezdünk, mert ugyan szorgalmasan és két pofára zabáljuk a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) leveléből (Ginkgo folium) kivont hatóanyagokból készített varázspirulákat agyi vérellátásunk karbantartása érdekében (depresszió és impotencia ellen is jó, de ezt a kettőt még nem tudjuk felmutatni, bár ami késik, ugyebár), az elhúzódó kánikula miatt hajlamosak vagyunk ennél egyszerűbb dolgok elfelejtésére is, lásd saját nevünk.
A múltkor Monoron jártunk, ahol egy vidám családi kiruccanás keretein belül megtekintettük a véletlenül éppen zajló sörfesztivál eseményeit és felhozatalát. Az időjárási körülmények optimálisak voltak, a szervezőket és a helyi erőket tekintve pedig nem érheti szó a ház elejét. Rengeteg árnyékos hellyel, szökőkúttal, a rendezvénynek helyet adó kis terecskén átfutó erecskével találkoztunk, amik nagyon kellemessé és komfortossá tették az összhatást. Kisebbik leánygyermekünk egyből kiszúrta a játékos-kézműves projektnek kijelölt területet, ezért a délután hátralévő része úgy telt, hogy apa időnként elslattyogott egy sörért, aztán sietett vissza csatlakozni a kreatív tevékenységhez.
A sörfogyasztással nem kapkodtunk, egyebek mellett mindössze három, számunkra még ismeretlen főzetet kóstoltunk meg csapról, de az autó csomagtartója által kínált lehetőségeket természetesen kihasználtuk. E tételeket hozzácsapván a kamrapolcon sorakozó cseh versenyzőkhöz jött össze az említett mennyiség, ránézésre vagy tizenhat palack. Ennél nagyobb mértékű objektivitást ne várjatok tőlünk, inkább hasaljunk neki a memoárirodalomnak. Elsőként a Lobkowicz-csoportosuláshoz tartozó Pivovar Rychtář kizárólag hordós kiszerelésben forgalmazott sörébe nyaltunk bele, és milyen jól tettük. A Rychtář Rataj készítése során négy alkalommal is megkeresztelődik egy-egy adagnyi Cascade-dal, hidegen is, ennek köszönhetően ízvilága nagyon markánsan és nagyon megnyugtatóan keserű, a háttérben könnyed citrusokkal. A maláták szépen asszisztálnak, maga a sör laza, frissítő, élvezetes. A név elvileg a földműves, szántóvető kifejezés régies cseh alakja, és nagyon is könnyen el tudjuk képzelni magunkat, ahogy minden második kapavágás után megállunk inni egyet, habár a tűző napon az 5 %-os alkohol előbb-utóbb elegánsan belefektetne minket a barázdába.
Éppen babzsákokkal dobáltunk célba, igyekezvén lerombolni a kilós kiszerelésű kutyatápos dobozokból emelt piramist, amikor eszünkbe jutott, hogy van a fesztiválnak saját söre is. Rövid tájékozódást követően már szorongattuk is lelkesen a műanyag poharat (volt rendezvénykorsó is, de ilyesmit mi nem veszünk, mert egyrészt sóherek vagyunk, másrészt az otthon lapuló ilyen típusú üvegedények halmazata miatt az asszony teljes joggal néz ránk időnként csúnyán, bár néhányat ő is használ esetenként vázának), benne a Pivo Monor Limited Edition-nel, melyet a dél-morva Velká nad Velička-ban állomásozó Pivovar Velický Bombarďák készített. A főzde elég fiatalka, 2014-es datálásúak, szeretnek játszadozni a komlófélékkel, amit terjedelmes Single Hop-sorozatuk is bizonyít. Nem ijednek meg a sörtípusoktól sem, az alapokon túl készítenek saisont, chilikkel fűszerezett IPA-kat és füstölt söröket is. A monori kiadás egyszerűbb, de tisztes iparosmunkával összerakott szűretlen láger, melybe becsületes mennyiségű žateci komló került. A jellegzetes zöldséges karakter nagyon szépen domborodik, a korty vége és az utóíz pedig nagy megelégedettségünkre kifejezetten tökmagos. Ráadásul az ára is barátinak volt mondható (1000 HUF/korsó), kicsit csodálkoztunk is, hogy a rendezvény utolsó napján még sikerült szereznünk belőle.
A fesztiválsör fogyasztása közben lányommal és édesanyjával fura alakú fadarabkákból igyekeztünk összerakni egy 3×3-as kockát, de úgy jártunk, mint Boncz Géza takarítónője, aki a szomszéd szobában az őrület határát súrolja. Egyre kényszeredettebb mosolyunkat látva odasétált egy, a pólója hátán Pali bácsi feliratot viselő idősebb úriember, közölte, hogy az alap a lényeg, majd nem egész négy másodperc alatt felépítette a kockát. Körösztanyád – gondoltam, de azért szépen megköszöntük a bemutatót.
Ilyetén idegállapotba’ konvergáltunk lassacskán a kijárat felé, ám lánykánkon hirtelen farkaséhség vett erőt, melyet egy Alföldi Batyu fantázianevű gasztronóm kreálmánnyal (sós palacsintatésztában sütött mindenfélék) kívánt csitítani. Kilépő sörünket keresgélvén találtunk rá a Pivovar Ferdinand helyben igen lakonikusan vörösnek titulált főzetére, melyről az első kortyok után úgy gondoltuk, hogy tán a főzde Sedm Kulí nevű félbarnája lehet. Így gondoljuk most is, leginkább az igen karakteres, fűszeres-gyógynövényes keserű vonal miatt, melyet a benne lévő Premiant, Magnum és žateci vörös komlóknak köszönhet, nem is beszélve a gyógynövény-granulátumról, melynek egyik összetevője a felénk áldott haloványka néven is futó benedekfű (Cnicus benedictus).
Hetet bele, mint Szarajevóban! – morogtuk a bajszunk alatt mintegy búcsúként Hašek nagyon is idevágó mondatát (a Sedm Kulí hét golyót jelent, így utal a merényletre, bár elvileg Princip polgártársnak csak két lövésre volt ideje), majd az események ilyetén alakulásával teljesen megelégedve dél-délkeleti irányban távoztunk a rendezvényről.
PS.: saját képeket régi jó szokásunknak megfelelően most sem készítettünk, mindenki elégedjen meg a netről összelopkodottakkal.