1080-1081. Hip Hop IPA és Fejtágító

Anno minden jobb vót itten – dúdolgatjuk ismét a Bëlga örökbecsűjét, miközben mai első sörünk címkéjét bámuljuk. „Bezzeg régen volt még tisztelet/Bezzeg régen volt még becsület/ Bezzeg régen voltak még értékek/Bezzeg régen nem volt ennyi sz@r”, bezzeg régen az IPA még India Pale Ale volt, most meg má’ Italian Pale Ale is lehet, hát hogyan gyalogolhat ennyire vakon és ostobán a végzete felé ez a nyomorult faj?

Engedélyezünk még magunknak egy jóleső negyedórát a boomer morgolódásból, aztán eszünkbe jut, hogy bezzeg régen az IPA még nemzetközi fonetikai ábécé (International Phonetic Alphabet) volt, meg International Police Association, a jó magyar apósról nem is beszélve. A hazai pale ale (ne csak a taljánoknak legyen jó) ugyebár HUPA, legalábbis a Hara’Punk által megálmodott sör alapján, persze áthallással, mert a hupa egy erőteljesen kihalófélben lévő atabaszk/Na-dene nyelv is lehet Kalifornia északnyugati részéből, amit szűk tíz évvel ezelőtt 1, azaz egy ember beszélt anyanyelvi szinten. Nincs hát menekvés, mert amennyiben esetleges termékünket MPA (Magyar Pale Ale) rövidítéssel szeretnénk ellátni, úgy rövid úton beleszaladhatunk a mannoproteinekbe, amit a borászok használnak a bor érzékszervi finomítására. Akad azért itt egy kidolgozott menekülési útvonal nekünk, sörbarátoknak is: a mannoproteineket a Saccharomyces cerevisiae sejtfalából vonják ki, ezt a derék élesztőgombát pedig mindenki ismeri, aki valaha is ivott sört és/vagy evett kenyeret. Szóval itt vagyunk ismét a söröknél, az elnevezések kusza dzsungelét pedig kerüljük messzire, járjunk nyitott szemmel és olvassuk el az apróbetűs részeket is.

Idős hupa asszony, 1923

A Hip Hop IPA-t a Lidl forgalmazza, ennek okából a gyártót ismét keresgélni kellett egy picit, de aztán előkerült a Birra Amarcord személyében, akik Rimini városában helyezkedtek el központilag, és a portfóliójukat vizsgálgatva úgy tűnik, ennél jóval érdekesebb söreik is vannak. A Hip Hop pohárba kerülése és az első szaglálódások után kissé nagyobb respektussal pislogunk a palackra, a nem várt, de igen határozott komlóözön kellemes meglepetést okoz. Virágok, citrusfélék, harapásnyi barack, a háttérben némi gyantával. A kinézet is rendben van, tiszta, középarany szín, pufók, tartós habbal. A korty közepes, átlagosan szénsavas, a 6.1-es alkohol újabb helyeslő biccentést ér. A maláták a kenyeres-kekszes vonalon nyomulnak, a keserűk pedig becsületesen, már-már az intenzív jelző határát súrolva dolgoznak. Az illatban megjelenő tételeken túl kapunk egy kis földes hatást is, összességében a tétel kiegyensúlyozott, frissítő és jól iható. Nem esik nehezünkre az írás elején megjelenített apró gonoszkodásokat visszaszívni, ez az IPA jegyekkel ékeskedő IPA megérdemli a vállon veregetést.

Következő példányunk unikális darab, de ha az általunk érthető módon kevéssé használt szakmai nyelvet kaparnánk elő a sarokból, ahová hajítottuk, akkor a limitált széria kifejezéssel villognánk. Ez is egy IPA, ráadásul valódi, már ha a kifejezés általunk leginkább preferált olvasatát vesszük. A címke kellően informatív, ide is másoljuk a lényeget, mert a fotográfián (mely elég középszerű, mivel mi készítettük, de sebaj, már egy csomó mindenbe belenyugodtunk az életünk kapcsán, tangóharmonikázni sem fogunk megtanulni soha, ami pedig nem megy, azt nem kell erőltetni. Illetve lehetnek speciális esetek, ahol el tudjuk képzelni az erőltetést, de ezek tárgyalását egy másik alkalomra időzítjük.) nem látszik jól. Íme hát: Fejtágító újratöltve… Tápiószentmárton, 2024. május 30-31. Megvilágosodást elősegítő, IPA típusú, házi készítésű szűretlen sörkülönlegesség. Palackoztatta: Kollár Ferenc.

A szentmártoni buli egy, az iskolaigazgatók számára (lóf@szt, nincsenek már igazgatók, intézményvezetők vannak, figyeljétek csak az aktuális tolvajok hatalmi rendszer leleményes[nek gondolt] stilisztikai bélcsavarodását: az igazgató jóval szélesebb intézkedési jogkörrel bíró személyt sejtet, ilyenre ezeknek nincs szükségük. Intézményvezető kell, aki úgy vezeti az intézményt, ahogy ezek delirálják. Nájsz.) kötelező jellegű eseménysorozat egyik megállója volt, ahol a tankeres tótumfaktumok fényezhetik magukat és elmesélhetik, mennyire kurv@jó a helyzet oktatásügyileg szanaszéjjel nyomorult honunkban. A sör maga viszont farmosi származék, mely település Tápiószele és Nagykáta között található, nevét pedig némi mássalhangzótorzulást követően a helyi alispánnal, Farnos Mihállyal köthetjük össze. Ezen a ponton szükségét érezzük a történelmi idősáv konkrétabb meghatározását is (az 1400-as években járunk), mer’ ugye az alispán miatt akár napjainkról is lehetne szó.

Aki egyéb érdekességekre kíváncsi Farmos múltjával kapcsolatosan, annak jó szívvel ajánljuk Galgóczy Károly Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monographiája című munkáját, amit 1877-ben adtak ki Budapesten. Mi is megtudtuk belőle, hogy a palackozó családnevével a bognárokat jelölték azidőtájt errefelé, valamint azt is, hogy „A szőlőmívelés és gyümölcstenyésztés gyenge. Mindeniket a gyakori fagyok nagyon rongálják.” Hát ezért készülhetett ez a sör a jeles alkalomra, melyet tudomásunk szerint a palackozó fia álmodott meg.

A Fejtágító egyébiránt kifejezetten kellemes ital, sötét, bronzba hajló színnel, laza, vékony, de tartós, koszosfehér habbal. Illata fűszeres, kissé csípős, ami jórészt a beleszuszakolt 7 %-nyi alkoholnak köszönhető, aminek örülünk, mert bár a kortyba ezt nem sikerült igazán decensen becsomagolni, az összhatásnak nem árt. Az édes, malátás vonal az ízvilág egészén végighúzódik, a komlózás határozottnak mondható, a gyantás-földes megoldást követi, a típus átlagos elvárásait tekintve valahol a közepes alsó határán van. Ez nem jelent problémát, mert pontosan így lesz belőle egy beszélgetős, üldögélős, rendszerszidós sör, és erre a három dologra mostanság nagyon nagy szüksége van/lenne mindenkinek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük