Habár a tanévnek már vége (illetve dehogyis van vége, hivatalosan mindegyik augusztus 31-ig tart, hogy aztán elsején indulhasson az új, milyen kiábrándító ez is, nem?), álljon itt egy szép iskolapéldája annak, hogyan lehet deduktív módszerekkel, a köröket szűkítve, azok között ugrálva eljutni egy sörig. Mert a dolgok vége mindig és mindenkor egy sör. Éppen egy okos ember könyvét olvasgatjuk (mert okos emberek könyveit olvasgatni jó) az időjárásnak és az éghajlatoknak az emberi civilizációra történt/történő/valószínűleg történni fogó hatásairól. Egy adott ponton utána kellett néznünk valaminek a Humboldt-áramlattal kapcsolatban (egyebek közt miatta is olyan száraz az Atacama-sivatag, hogy a Mars felszínéhez való nagyfokú hasonlósága miatt a NASA itt teszteli az oda küldendő cuccait), mely áramlatot Friedrich Wilhelm Heinrich Alexander Freiherr von Humboldt német természettudósról nevezték el (csakúgy, mint 19 állatfajt, 17 növényt, 8 hegyet, két gleccsert és aszteroidát, egy holdtengert és -krátert, egy repülőteret és egy egyetemet, utóbbit a testvérével egyetemben).
Erről meg eszünkbe jutott, hogy a Humboldt-fivérek baráti kapcsolatot ápoltak Johann Wolfgang von Goethével, akinek életvitelétől Wilhelm, az idősebbik Humboldt, jócskán kiakadt. Egyik levelében így ír erről feleségének: „Ach Gott!, liebes Kind, Goethe hat auf nichts Appetit, nicht auf Bouillon, Fleisch, Gemüse; er lebt von Bier und Semmel, trinkt große Gläser am Morgen aus und deliberiert mit dem Bedienten, ob er dunkel- oder hellbraunes Köstritzer oder Oberweimarisches Bier – oder wie die Greul alle heißen – trinken soll. Doch geht er meist in eine andere Stube dazu, wenn ich da bin.” Nyugodtan guglizzon, akinek kell, de a lényeg az, hogy a költőóriás sörön és zsemlén kívül mást nem kívánt fogyasztani, egyik legnagyobb problémája pedig az volt, hogy köstritzeri barnát vagy világosat igyon-e. Kellhet ennél jobb reklám egy főzdének? Azt azért hozzátennénk – mintegy a zseni védelmében -, hogy a Köstritzer Schwarzbier a XX. század elejéig orvosilag is javasolt volt vérszegénység, tüdőbaj és általános gyengeség ellen.
Nem tudjuk, Goethe hogy döntött, mi most világosat kóstolunk, a Köstritzer Schwarzbierbrauerei névadó söre már hosszú ideje stabil pontját képezi így nyáridőn egyre kevésbé hullámzó sörfogyasztásunknak, lásd általános, leginkább lelki gyengeség. A valószínűleg szláv alapítású település, Kostricz 1543-ban kapta meg a főzési és kereskedési engedélyt. Ma már Bad Köstritz néven érdemes keresgélni őket a térképen az 1845-ben létesített fürdőlétesítmény miatt. Aki pedig a sörök fogyasztásán és testének áztatásán kívül még a virágokat is preferálja, máris csomagolhat, irány a Dahlien-Zentrum, ahol többek között fejest lehet ugrani a német dália-archívumba, ami olyan érdekesnek hangzik, hogy mi is alig bírunk magunkkal.
A Köstritzer Edel Pils világos aranyszínű, átlagosan vastag, kitartó habkoronával bíró sör. Illata kellemesen fűszeres, enyhén füves-gyógynövényes. A korty meglepően lágy és selymes, az alap ízletesen malátás, a komlózás könnyed, virágos, nem, nem a dáliák miatt. Az utóíz szép hosszú, megfelelően száraz és kesernyés.
Jóleső, sallangmentes német pils, Goethe is csettintene a nyelvével.