Kurta kitérő után a Brauhaus Riegele újabb sörét szorongatjuk gyengéden tremolozó kezeink között, ami ez alkalommal egy keller, azaz pincesör. A pincesörök fogalomköre elegánsan egyszerűen határozható meg, merthogy minden sör, amit valaha, most, illetve a jövőben pincében történt erjesztés után közvetlenül a hordóból szolgálnak fel, annak nevezhető. Legyen azért még szűretlen, kissé húsosabb, az a jól harapható fajta, de az alsó erjesztés már nem megkerülhetetlen követelmény. A Riegele Kellerbier sem az, a gyártó szívbéli, egyben angliai barátja szolgáltatta az ale-esztőkultúrát (így leírva sokkal bénább, mint kiejtve), melytől friss és gyümölcsös lett az ízvilág. A megjelenés sztenderd opálos-homályos, színe rézbe hajló narancs. A hab törtfehér, átlagosan vaskos, finom szerkezetű, rendkívül kitartó. Illata malátás, gyümölcsös – leginkább tán alma -, az élesztő is jelentkezik, de ami igazán érdekessé teszi, az a halvány, háttérben sétálgató, fonnyadófélben lévő poros virágokra emlékeztető illat. Kifejezetten érdekes és élvezetes. A komlókat a Hersbrucker képviseli, amit a verticilliumos hervadás nevű betegségnek kevésbé ellenálló Hallertau Mittelfrüh helyettesítésére nemesítettek még valamikor a múlt század második felében. A ronda kórságot a Plectosphaerellaceae családba tartozó gombák okozzák vagy négyszáz növénynél, melyek közül igen soknak van gazdaságilag fontos szerepe. A komlóféléket leginkább a Verticillium dahliae és a V. albo-atrum kerülgeti, de a longisporumnak, a tricorpusnak és a nubilumnak sem szoktak örülni a termelők. A gombák a talajban éldegélnek, gazdanövény hiányában teljesen nyugalmi állapotban, ráadásul jól is bírják a dolgot, akár 15 esztendeig is virgonckodhatnak. A növénybe kerülve a vízszállító szövetekben terjednek villámgyorsan, miközben tracheomikózist okozva el is tömítik azt. Ha ez nem volna elég, hervadást okozó toxint is termelnek. A fertőzött, megsárgult és lehulló levelek tovább terjesztik a betegséget, ami így nagyon komoly károkat tud okozni.
Hazánkban a negyvenes években Berend István mezőgazdasági mérnök, fiziológus, patológus foglalkozott behatóan a problémával, lásd: A kajszibarackfák gutaütéses betegsége. Jelentés a kajszibarackfák 1940. évi gutaütéses betegségének tanulmányozásáról. Növényegészségügyi Intézet Évkönyve, 1941. Eredetileg mérnök szeretett volna lenni, de a család jó barátja, Biró Lajos a természettudományok felé terelte érdeklődését. Utóbbi úriember munkássága a mi pszichénket is formálta, mivel zsenge gyermekkorunkban előszeretettel olvasgattuk Német-Új-Guineában írt vadásznaplóit. Hét évet töltött ott, hatezer darabos gyűjteményt küldött a Nemzeti Múzeumnak a pápuáktól/ról. Hazatértekor hamar kiderült, hogy ezt a nagyközönség és a pályatársak le sem sz@rják, teljesen elfeledve trógerolt a szerencsétlen majd’ harminc évig egy nagy kegyesen felajánlott teremőri munkakörben a már említett múzeumban. Aranyos, ugye? Már akkor is tök jó volt értelmiséginek és tudósnak lenni Magyarországon.
Igyuk hát ezt a zamatos, dús, gyümölcsös kellert az ő emlékére, egyben kívánjuk további szép sikereket a Brauhaus Riegele-nek és a Verticilliumoknak is.
