813. Fehér Nyúl Soulty

Valamikor február környékén járt felénk utoljára a Nyúl, mármint a Fehér, bőven itt volt hát az ideje egy újabb látogatásnak. Igaz, húsvét után valamikor érkezett egy másik, egy fekete-fehér foltos, aki/ami itt is maradt, fél órával ezelőtt adtam neki kaját, meg egy tockost, amiért megint nekiállt kibontani a dróthálót az általa belakott bérlemény egyik oldalán. Utoljára tettem válaszlépéseket és restauráltam, legközelebb egy-két sörrel felszerelve csendben végignézem, ahogy diadalittas vigyorral kiszabadítja magát, hogy aztán a kutya a következő másodpercben letépje a fejét. Vannak, akik csak a saját hibáikból képesek tanulni.

A főzde sós-karamellás portere kissé csiszolt, sorjázott, átalakított receptúrával jelentkezik nálunk, ám mivel az eredeti változathoz nem volt szerencsénk, viszonyítási alap híján ebben a mondatban innentől kezdve több hasznos információ nem is fog előfordulni. Ugye? Mondtam.

Muszáj viszont idetennünk a doboz képi anyagát kiterítve, hiszen mindamellett, hogy a salt és a soul is ábrázolva vannak a karamellával együtt, az alkotás legszembetűnőbb kettőse a bal oldalon látható. A kissé megöregedett, kiégett, alkohol és/vagy egyéb hallucinogének hatásaival és kísértéseivel küzdő, teljesen paff Paff, valamint a belé kapaszkodó, száz esztendővel ezelőtti fürdőfelszerelésben pompázó hölgy mindenképpen helyet fog magának szorítani agyunk közepesen hosszú távú memóriabankjában. És még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha csak ott.

Elvileg variáltak egy kicsit a malátákkal, lecserélték az élesztőt, húsosabb lett a test, vaskosabb az alkohol, és a sótartót is bátrabban rángatták a főzőedény felett. Mindezek eredményeképpen egy remek ízkombinációjú, kinézetét tekintve enyhén opálos, sötétbarna sör kerül a pohárba. Habja gyorsan apad, egy vékony karika azért marad mutatóba. Illata kellemesen édeskés, a maláták nagyon stabilnak tűnnek, de a Goldings virágos-mézes jegyei is szépen átjönnek. Az első néhány percben a só is felvillan a háttérben, de a melegedéssel eltűnik. A korty lágy és selymes, simogat a búza és a zab, a 15.4-es Balling megfelelő testet és terepet formál az édes és a sós ízek kergetőzéséhez. A vége kissé fanyar, alkoholos, melegít. Lassan kortyolós, ízlelgetős sör, nem az a dobjunkbegyorsankettőtésmenjünk típus, de hova a fenébe is rohannánk már ilyenkor?

Mivel a névben bújócskázó szójáték egyik feléről már esett szó, úgy illik, hogy a másik értelmezési lehetőségre is reagáljunk. Ehhez azonban egy igazi dívát, a soul királynőjét, Aretha Franklint hívjuk segítségül, az ő dalával üzenjük a főzdének: Respect.