Akciós keresztutunk (ez alatt azt az 50%-nyi kedvezményt értjük, ami a tizennégy stáció és a hét főbűn között számszakilag feszül) következő állomása az irigység (invidia, a játékfüggőknek és számtechőrülteknek már csillan is a tekintetük, a NVIDIA Corporation neve bizony innen ered, merthogy az ókorban a tárgyalt kifejezés látomást, víziót is jelentett → GeForce-sorozat grafikus chipjei) lenne, de úgy tűnik, a főzde levette a kínálatból az Envy néven futó alcohol free APA-t. Valószínűleg rájöttek, hogy kis hazánkban nem sok alkoholmentes apa feszít a családok élén, ám mi azért röviden megemlékeznénk erről a bűnről is, már csak az szépirodalom kedvéért. Átadjuk hát a szót Publius Ovidius Nasonak (a fordítást illetően pedig Devecseri Gábornak), aki Metamorphoses (Átváltozások) című művében így ír az irigységről:
„Dördül a két kapuszárny s nyílik. Meglátta azonnal,
mint eszi épp viperák húsát odabent az Irígység,
vétkei tápját; s elfordul. Meglátja az, és kél
resten a földről föl, s otthagyja a féligevett rút
kígyóhúst, s indul, lomhán közeledve, a szűzhöz.
Látja az istennőt, deli testét, fegyveri-díszét,
jajra fakad, s arcát torzzá teszi sóhaja tüstént.
Sápadozik rút képe, soványra van aszva a teste,
két szeme kancsin néz, fogait rőt rozsda rutítja,
melle epétől zöld, mérges nyál ömlik a nyelvén,
nincs nevetése, hacsak nem lát mást küzdeni kínnal,
álma sosincs, örökös virrasztó gond dühösíti;
hogyha szerencsést lát, szomorú, sorvasztja e látvány.
Másokat egyre emészt, s ugyanakkor emészti magát is;
önnön bűnhődése.
[…] Néz a továbbrepülő úrnőnek kancsin utána,
mormog, fáj neki, hogy, mire vágy, el is éri Minerva,
fogja kezébe a botját, mit tövises kötelékek
fonnak körbe, az éji sötét felhőkbe vonódik,
s merre halad, termő szántón a vetést letiporja,
fölperzsel füveket, leszakítja a mákot a szárról,
vad lehe városokat fertőz, lakokat lakosokkal;
majd meglátja az út végén Tritonia várát,
mit dús kincs, szellem s üde béke vidít virulóvá,
s csak nehezen nem sír, mert nem lát semmi siralmast.”
Képet is mellékelünk a rondaságról Jacques Callot mester műhelyéből (cca. 1620), tessék:
Haladjunk tovább, érkezik a torkosság (gula). Khmm… úgy tűnik, a bujaság is elkísérte, mert most hirtelen a műfajteremtő 1972-es felnőttfilm-alkotás, a Deep Throat jutott az eszünkbe, tudjátok, amiben a frusztrált hölgyről kiderül, hogy örömszerző szervecskéje a torkában van (itt azért akad némi párhuzam a nem alkoholmentes apukákkal), és a műsoridő hátralévő részében a megfelelő méretű péniszt keresgéli, amivel meg tudja azt birizgálni. A 47 500 dollár költségvetésű film az első héten egymilliót hozott a konyhára, pénzügyes olvasóink vessenek egy pillantást a hátuk mögé, mert valószínűleg ott álldogál már az irigység is az epezöld mellével.
No de ez a torkosság nem az a torkosság, típusilag pedig egy NEIPA jeleníti meg. Mivel a torkosságnak négyféle formája is van (lehet vétkezni mennyiségben, minőségben, időben és módban is), most különösen figyelünk arra, nehogy elhasaljunk ezen a kihíváson.
Kitöltve a Gluttony nem különösebben igyekszik a típustól megszokott és elvárt megjelenést mutatni, sehol a ködös baracklé-utánérzet, pedig még át is mozgattuk a palackot az üledék miatt. Nagyon halvány szalmasárga színe és a virgonc buborékok miatt inkább egy wit jut róla az eszünkbe. Habja fehér, csomós, tapad a pohár oldalára. Illata már jobban emlékeztet a NEIPA-k déligyümölcsös tobzódására, habár ez a kifejezés esetünkben kissé túlzó. Vérszegény citrusok indítanak, őket kissé magabiztosabb barackfélék követik szerény virágokkal vegyest. A korty vékonyka, szénsavas, a maláták nem jeleskednek. A komlók dolgozgatnak, az említett gyümölcsök hiánytalanul előkerülnek, a citrusok viszont a korty végére kellemetlenül mosogatószeres állapotba fajulnak. A keserűk átlagosak, az utóízben is visszaköszönnek, megosztva a teret némi fanyar gyümölcsösséggel.
Szerintem megússzuk a dolgot, mert ha legközelebb a torkosság bűnébe kívánnánk esni, nem biztos, hogy a Gluttony-t választanánk. Ha már vétkezik az ember, tegye azt vérbő módon és alapon, az egérszürke kishivatalnokoskodásnak ott nincs helye.
