Tán a legbizonytalanabbul meghatározott, legposványosabb bűnt táncoljuk körbe ez alkalommal, ami nem más, mint a harag. A maszatolás azért van, mert hát ugye ismerünk olyat, hogy Isten haragja, meg aztán Krisztus urunk sem volt látványosan nyugodt, amikor kiűzte a kereskedőket a templomból, már ha János evangéliumát (2/13-16) vesszük alapul:
„A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: »Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!«”
Egy kötélkorbáccsal hadonászó és szaladgáló szent nem túl hiteles illusztrációja egy klasszikus szeretetvallásnak, ezért finomhangolásra volt szükség (mert különben rögtön eszébe jutna az embernek a régi vicc, amikor az autóversenyző a mennyek országába kerülvén megkapja az utasítást Szent Pétertől: itt csak 50 km/órával közlekedhet. Amikor indulna, elhúz mellette egy sportkocsi vagy kétszázzal. – Hogy lehet, hogy az a Maseratis nem jut a pokolra? – Először is az nem Maserati, hanem Názáreti, másodszor is a főnök fia. Neki szabad.). Pál apostol ezért már így ír az efézusbeliekhez (4/26-27): „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” Ha mégis elkapna minket a harci ideg, a legjobb fegyver a harag ellen a hallgatás és az Üdvözlégy. Színtiszta szeretetből és közszolgálatiságból idebiggyesztjük nektek a latin változatot, az hatékonyabb.
Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Iesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.
Ha neaggyisten nem sikerülne memorizálni, akkor számoljatok el magatokban tízig, és nyolcnál kínáljátok meg a nyomorultat egy emberes parasztlengővel, oszt’ irány a gyóntatófülke.
A harag színe általában a piros, Füst Milán Önarckép című versében „Az Úristennek vörhenyes haragjá”-t említi, ám nekünk most egy black IPA bújik elő a palackból. Nagyon sötét színe van, még direkt fényben sem enged sokat, habja közepes, átlagosan tartós, laza tejeskávészín. Markáns illatában pörkölt kávé, csokoládé keveredik citrusos, finoman gyantás jegyekkel. A korty közepesnél kicsit gyengébb, rendkívül lágy, selymes. A pörkölt maláták szépen felsorakoznak, bár nagy tömegről nem beszélhetünk. A komlózás a típusnak megfelelő, de szokásos telhetetlenségünk miatt mi a keserűket még toltuk volna egy kicsit. A citrusos-gyantás vonal egy szépen simuló, fanyar földes kiegészítést kap. A vége enyhén száraz, kávésan kesernyés, az utóízben bizonytalan csokoládék téblábolnak. Az 5.6-os alkohol tökéletesen viseli a “keddi” jelzőt.
Azt mondják, a harag árt a szépségnek, de mi bizony egészen kivirultunk ettől a sörtől, mely véleményünk szerint a főbűn-sorozat eddigi legjobb tagja. Hamar le is gurítjuk hát a maradékot, hiszen ami marad, az a harag.
