974. Bors Sloth

Utoljára hagytuk másik, erősen favorizált bűnünket a hetes sorozatból, amit ma, a ránk jellemző szerénységgel ünnepelt névnapunk alkalmából különösen közel érzünk magunkhoz. Úgy vagyunk a lustasággal (Ἀκηδία, acedia), mint Woody Allen a táguló világegyetemmel, csak mi kipöcköltük a képletből a depressziót.

A rendszeresen citált (pedig eskü, nem ez hentereg az éjjeliszekrényen) Magyar Katolikus Lexikon szerint a restségnek több oka is lehet, ezek közül az egyik, amikor „az értelem nem lát maga előtt állandó, biztos és jó célt, ami folyamatosan ösztönözné az akaratot a tevékenység és pihenés harmóniájának megvalósítására.” Mivel a harmónia megteremtésének egyik elsődleges feltétele, hogy legyen arra idő, úttörő jellegűnek könyvelhetjük el azon munkásságunkat, melyet évtizedek óta folytatunk annak érdekében, hogy ezen bűnhöz köthető közmondásunkat kissé átszerkessze a köztudat, miszerint: amit ma megtehetsz, egészen nyugodtan halaszd el holnapra.

Bár zavarba ejtően tág értelmezési tartományban mozog, a kép a Lustaságot ábrázolja. Pieter Jalhea Furnius műve az 1500-as évek második feléből

Reményeink szerint a Bors Serfőzde zárótétele, a grapefruit-ágyon hevertetett Sloth minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy még simább legyen az út a pillanatnyi végkifejletig.

Világos aranyszínű, enyhén tompa sör lassan lebegő élesztődarabkákkal, habja átlagos, gyorsan apadó. Rövid életű illata eleinte édeskésen gyümölcsös, némi idő múltával savanykásabb, citrusosabb jegyeket mutat. A korty kissé híg, a maláták nem erőltetik meg magukat, az ízvilágban is túlzott diszkrécióval húzódnak a háttérbe, teljesen átadva a terepet egy kissé furcsán erőteljes, savanyúan gyümölcsös vonalnak. A grapefruit ott van, de a keserűi szétesnek, és a komlózás bizony egyáltalán nem siet a segítségére. Egy IPA esetében, még ha az Juice is, ennél határozottabb keserűket várna az ember.

Péntek délután révén azonban már annyira elúrhodott rajtunk a tunyacsáp tunyaság, hogy ilyen problémákkal nem vagyunk hajlandóak foglalkozni. Megtaláljuk mi a szépséget bármiben, csak ne kelljen megmozdulni hozzá. De mi lesz akkor, ha kiürül a palack? Ki hoz be nekünk másikat? Hmmm… Ideje elkezdeni hízelgő mondatfüzéreket fogalmazni az asszony irányába… A lustaságnak ára van.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük