Gyümölcsnapot tartunk ismét, egyrészt mert megint összefújta a szemetet a szél nagy taktikusan kivártuk, amíg a borsodiak kinyomizzák magukból a harmadik felsőerjesztésű, furcsa növényekkel megpakolt akármilyüket, másrészt mi a nemzeti egység frontján erősen hiszünk az örök és megbonthatatlan kiribati-magyar testvériségben, merthogy tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik országgal-világgal megosztott mottójukban szerepeltetik az egészség szót. A gyümölcs pedig egészséges, nem? Tehát véssük mi is szívünkbe, lelkünkbe és eszünkbe: Te mauri, te raoi ao te tabomoa (Egészség, béke és jólét)!Valamikor március elején dobódott piacra a Borsodi Meggy Ale, de hogy mi a búbánatos francnak, az maradjon egészen nyugodtan megválaszolatlan kérdés. A szexuálpszichológia egészen biztosan ismer és leír olyan kórképet, amikor valaki nemi izgalmat és gerjedelmet tud produkálni egy újabb meggyes tákolmánytól, egy kezelhető merevedéssel ideig-óráig még szórakoztató is lehet kipiszkálni a magot a gyümölcsből, de aki más úton-módon próbál boldogulni, annak ez csak ama bizonyos róka hatszázhuszonnyolcadik lehúzott és lehányt bőre. Zamatos, mélyvörös, fanyar és kiegyensúlyozott. Naná, of course és natürlich.A meggyes szomorúsággal egy időben a fogyasztókra szabadított Borsodi Gyömbér Ale már jóval izgalmasabb megoldások lehetőségét hurcolássza magában, más kérdés, hogy ezek az izgalmak az ő esetében is váratnak még magukra. A gyömbér csípős, fűszeres keserűsége elég megosztó tud lenni még a kihegyezett ízlelőbimbókkal rendelkezők táborában is, ezért ebben a széles tömegeknek készült sörszerűségben áthidaló megoldásokat kellett alkalmazni. A felhasznált narancs- és citromlé, no meg a dobozonkénti fél szőröstenyérnyi cukor viszont pont a lényegét tompítja és veszi el a dolognak. Az ízvilága mindenesetre jóval kellemesebb, mint szerencsétlen és nyomorult társának, ezért alkalmasint, mondjuk másfél doboz/év sebességgel nyugodtan fogyasztható, s közben félhangosan motyogjuk a bajszunk alatt, hogy negyvenfölötti kanadadrájosok: szevasztok!Kevésbé klasszis szerencsejátékosként a bőcsiek az eddig ismertetett húsz és feles sz@rcunamira is mertek lapot húzni, az édibédi trió harmadik tagja a Borsodi Tropical Ale névre hallgat, s annyit érdemes tudni róla, hogy halvány macskahúgy szaga van, valószínűleg a benne elhelyezett 0,1%-nyi guanó miatt. Ja, nem. Guava. Akad itt maracuja is, aminek másik neve passiógyümölcs, a passio pedig szenvedést jelent, így meg is érkeztünk oda, ahová a gyártó el akart minket kalauzolni. Ezért hát gyorsan keressünk egy üres ereklyetartót – nem a Tamamushi no zushi-ra (玉虫厨子) gondolok -, oszt’ zárjuk el mindhármat jól, a kulcsot pedig gondosan hagyjuk el valahol.
