Olyan jól megy a sorunk, hogy ismét Svijany lehet az úti cél, habár az is előfordulhat, hogy egyszerűen megérdemeljük. A városról és a főzdéről az eddig végigcsámcsogott négy sör apropóján már sok mindent megtudtunk a vírustűrő komlóktól kezdve a bronzhattyúkon át a březinai tavakba történt kollektív fulladásos halálig. Említettük az errefelé regnáló nagynevű famíliákat is, ma esti sörünk mellé Jáchym Ondřej Šlik rövid történetét tálaljuk, melynek végére Jáchym is kurtább lesz egy fejhosszal. A sztori az 1618-as prágai defenesztrációtól startol, ennek mindenki ügyesen utánanéz a neten, nekünk most bőven elég annyi, hogy levonhatjuk a tanulságot, miszerint az élet akkor sem volt habostorta. Két év múlva a fehérhegyi csatában feszültek egymásnak a felek, egyik oldalon a cseh protestánsok némi magyar támogatással, a másikon a Katolikus Liga a Német-római Birodalommal. Nem hangzik jól, ugye, már ami a cseheket illeti? Bizony ki is feküdtek szűk egy óra alatt, pedig a számbeli fölény náluk volt (ha már számok: a halottak/sebesültek táblázat 4000 kontra 700-at mutat). A győztes II. Ferdinánd elzavarta a protestánsokat, felszámolta a cseh rendek jogait, s a nemesek közül huszonnégyet rövid időn belül jégre is tett az Óvárosi kivégzés (Staroměstská exekuce) nevű rendezvény keretein belül. A hóhér a mi Jáchymunkkal melegített be, levágta a fejét, majd utána a jobb kezét, s ezzel több olyan társánál is jobban (ééérted) járt, mint akiknél fordított volt a sorrend. Tán a legrosszabbul Ján Jesenský jött ki a dologból (az értelmiség akkortájt is jó érzékkel húzta mindig a rövidebbet), akit Pro vindiciis contra tyrannos című pamfletjéért nyelvkivágással, lefejezéssel, és négy, nagyjából egyforma darabra történő elosztással jutalmaztak. A vidám matiné abszolút győztese Mikuláš Diviš városi tisztviselő volt, akit nyelvénél fogva egy órácskára az egyik akasztófához szögeltek, s lássuk be, ezt azért fél lábon is ki lehet bírni. Ráadásul neki megmaradt mind a kettő, a feljegyzések szerint pedig a szerencsés flótás néhány év múlva újra tudott beszélni is. Van, akiknek mindig minden bejön az életben. A 13-as Ballinggal bíró Kníže (herceg) segedelmével rajtuk merengünk hát egy kicsit, miközben a pohárból áradó malátás-komlós, picit édeskés aromákat szimatoljuk. A korty masszív, telt, erőteljes. A maláták kellemesen kekszesek, a komlózás nagyon határozott, klasszikusan csehes, vidáman virágos. A vége hosszan fut, jólesően keserű, kellő mértékben száraz. Aprócska ünnep, mindenkinek járó szusszanásnyi pihenő a hét közepén. Mazochistább beállítottságúaknak külön kérésre Richi PD kollégával szívesen kifejtjük, miért zseniális szójáték a Kníže és a Kněžna páros csomagolásának reklámszövege, a “Řízni si Kněžnu”. De tényleg csak a legmegátalkodottabbaknak.
