Az elmúlt hétvégét vízpartokon és kedves barátaink társaságában töltöttük. Véletlenszerű sörök is előfordultak, mi pedig csendben úgy döntöttünk, hogy a minőség helyett ez alkalommal a mennyiség terén igyekszünk behozni lemaradásunkat. Örömmel jelenthetem, hogy sikerrel jártunk, drága Nemes mester szavajárásával élve annyit ittunk, mint egy kisebb mezőváros, mégis, talán az extrém tartományban mozgó hőmérsékleti értékeknek köszönhetően, a nagy többség által Valóságnak nevezett téridő-kontinuumban maradtunk mi is. Érdekes érzés volt.
Hazafelé tartván – miután egy kedves rendőr bácsi a rutinellenőrzés során megnyugtatott, hogy emberbaráti okokból nem fogja bilincseléskor a fejemet a kocsi motorháztetejének préselni, mert az égési sérülésekkel igen sok a papírmunka – még beugrottunk Ádám barátunkhoz, aki egyrészt hiányzott az összejövetelekről, másrészt Horvátországban járván gondolt ránk sörügyileg. Ezt igen szépen köszönjük neki, Isten tartsa meg a jó szokását.
Folytathatjuk hát a múltkor tárgyalt „mit adtak nekünk a horvátok?” kérdéskör boncolgatását, mégpedig a Pivovara Daruvar 5th Element-sorozatának példányaival, melyek közül ugyan a búzasör hiányzik, de hát több nap, mint kolbász, Ádám jövőre is megy nyaralni. Mi már tudjuk, hová, ha jót akar magának.
A főzde nevében említett település igen régóta lakott, már a kőkorszakban is éltek itt emberek. Később egy pannon törzs, a jasik telepedtek le, akik aztán kisebb izmozások után behódoltak a rómaiaknak. Utóbbiak a környéken buzgón buzgó radioaktív gyógyvizek miatt üdülőfalut építettek ki Aqua Balissae néven, és itt pihenték ki a hódítások fáradalmait. Várossá Hadrianus ideje alatt avanzsált, a jól kiépített utaknak és a rómaiak által telepített szőlőknek köszönhetően nyüzsgő kereskedelmi élet zajlott. Dőlt a lóvé, gazdag családok költöztek ide, Hadrianuson kívül még legalább három császár tette tiszteletét a városban, ahol még egy kisebb amfiteátrum is épült. A történelmi vándorlást innen folytatjuk, most nézzük a sört.
A 5th Element-sorozat 2014-ben indult, gondosan megkomponált ideológiája szerint a sör készítésekor használt négy alapanyagot (maláta, víz, komló, élesztő) a négy őselem (föld, víz [úgy látszik, ez a legalapvetőbb], levegő, tűz) segítségével mutatják be. És hogy mi légyen az ötödik elem? Hát Milla Jovovich a szerelem, kis buták, a szerelem.
Első tételünkben rögtön ezt párosítják (pároztatják?) a levegővel, imigyen született meg a 5th Element IIPA, ahol az első I az Imperial jelzőt takarja. Vérbeli ünnepi sör is egyben, hiszen Krešo Marić főzőmester ötvenedik születésnapjára, illetve huszonötödik, szorgos munkával telt évfordulójára készült.
Világos vörösrézbe hajló, hívogató és nyugtató színt mutat. Habja átlagos, tartós, törtfehér. Hogy komlóügyileg el leszünk kényeztetve, az már az illatából kiderül. Elegánsan nehézkes gyantás és földes jegyek keverednek citrusfélékkel, trópusi gyümölcsökkel, mindezek felett légies virágillat lebeg. A háttérben édes karamell némi alkohollal.
A korty már kevésbé cizellált, a 7,5-ös alkoholt nem sikerült szépen becsomagolni, a balanszírozás is erősen megbicsaklott a komlók irányába (készítéskor Magnum, Columbus, Chinook és Citra került bele, majd a három C mellé egy negyedik, a Centennial csatlakozott hidegkomlózáskor, 75-ös IBU értéket produkálva), melyeknek hangsúlyozása a típust tekintve érthető, ám fájóan hiányzik egy masszív, kekszes alap. Jönnek azért a maláták, a keserűk mellett van egy édes nyomvonal, de pont annyira halovány, hogy idegesítő legyen.
Azé’ szerettük mi ezt, még ha a címkén őrjöngő elefánt ez alkalommal is egy porcelánboltban kötött ki.
Jöhet a következő.
