Nincs erőnk kizárólag – immár gyógyultnak nyilvánított – tekintetünkkel tovább gusztálgatni a múltkor említett germán küldeményt, muszáj megkóstolni őket, az ember ne kínozza magát feleslegesen, meg egyébként is, ahogy azt a Carmina Burana egyik tétele (In taberna quando sumus; Míg kocsmában jól időzünk) mondja Weöres Sándor fordításában:
Iszik pénzes, iszik dolgos,
iszik csuhás, iszik zsoldos,
iszik szolga, iszik dajka,
iszik tolvaj, iszik szajha,
iszik emez, iszik amaz,
iszik derék, iszik pimasz,
iszik szőke, iszik barna,
iszik tudós, iszik balga,
iszik szegény, iszik beteg,
iszik aggastyán és gyerek,
iszik főpap, iszik dékán,
iszik húgom, néném, bátyám,
iszik apám, iszik anyám,
iszik minden egyáltalán,
iszik száz és iszik ezer,
egész világ nyakal, vedel.
Hát miért pont mi maradjunk ki? Irány tehát Bajorföld, azon belül a festői Andechs, melynek nevét Andehse formában 1080-ban dokumentálták először. A helyi arisztokrácia a mai kolostoregyüttest használta családi fészekként a XIII. századig. A jó grófok a Szentföldre tett fegyveres kirándulások során nem voltak restek mindenféle ereklyének számító dolgot hazacipelni, melyeknek rendszeres, zarándoklattal egybekötött látogatását 1128-ban tették kötelezővé. A lendület napjainkra sem kopott meg, éves szinten vagy harmincezer szentéletű vándor látogat el a kolostorba. Aki többet szeretne tudni a történelmi háttérről, illetve felfrissítené olvasmányélményeit Rasso gróffal, Meráni Gertrúddal, falból előbújó egerekkel kapcsolatosan, az kattintson/koppintson ide, mert bizony jártunk mi már errefelé a bloggal, amikor az itteni búzasörről értekeztünk, s így egyből érthetővé válik a bevezető irodalmi szakasza is: https://www.facebook.com/photo?fbid=4576425245766565&set=g.962161657186673
Persze ezen a felületen is megtalálható az írás, tessék: https://www.porbollettem.hu/?s=andechser
A derék bencések szorgalmasan készítették és forgalmazták a sört. Ezt elősegítendő III. Albrecht herceg 1458-ban, a hivatalos alapító okiratban italmérési engedélyt és adókedvezményeket adományozott a kolostornak, ami bölcs és előrelátó döntésnek bizonyult a zarándokáradatra való tekintettel. A dolgok olyan simán és zökkenőmentesen működtek 1803-ig, hogy a levéltárakban erről a 345 évről mindösszesen három feljegyzést őriznek a sörrel kapcsolatosan. Ha húz a szekér, nem kell firkálni feleslegesen hülyeségeket. A kolostort 1803-ban feloszlatták, de nemsokára uralkodói kézbe került az ingatlan, és I. Ludvig 1850-ben visszatelepítette a helyi bencéseket. A fejlesztések és modernizációs folyamatok azóta gyakorlatilag napjainkban is zajlanak, a sörgyár azonban már a kolostor falain kívül üzemel. Évente 100000 hektoliternél is több sört készítenek, melynek bevételéből többek között a hajléktalanok támogatására is futja. Ez bennünket is magasztos érzésekkel tölt el, tehát kóstolunk.
Kristálytiszta, vakítóan szalmasárga megjelenés, átlagos vastagságú, kitartó hab. Illatában a finom, kenyeres savanykásság mögött vadvirágok és egy cseppnyi méz bújócskázok. A korty kellemesen pezseg, a test könnyed (12 B°). A maláták édessége szép ívet ad, a komlóknak ehhez csak asszisztálniuk kell, ehhez pedig a 18-as IBU pont elég. A vége finoman savanykás, az utóízben a virágok és a méz köszön vissza.
Nagy tudással és hozzáértéssel készített, rendkívül barátságos és kedélyes sör, kisimulnak tőle az ember vonásai. Genuß für Leib & Seele, ahogy az a címkén is olvasható. Valamelyik következő életünkben közelebb költözünk a kolostorhoz.
