Sándorok és Józsefek sorakoznak egymás után a naptárban, köszöntjük mi is őket nagy szeretettel, speciálba’ József Nagy-ot (vagy -et? Utána kellene nézni.), a mi kitűnő, hűséges barátunkat. Természetes hát, hogy ez alkalommal egy Ferenc kerül terítékre, és aki Assisi, hogy ez véletlen, téved (a kegyetlen szóviccért exkuzáljuk magunkat).
A Giovanni di Bernardone néven anyakönyvezett leendő szent gazdag édesapjának köszönhetően meglehetősen könnyed és léha életmódot folytatott, majd néhány misztikus élmény hatására szakított családjával és barátaival, csuhát öltött és prédikálni indult. Ugyan rend alapításában nem gondolkodott, de követői rábeszélték, az aktuális pápa – III. Ince – pedig 1209 áprilisában rámondta az áment a dologra.
Másfél évszázaddal később a víg müncheni utódok már sört főztek, ekkor említik először a tárgyalt főzdét a Bräustatt bei den Franziskaner szókapcsolatban. Innen cca. ötszáz év után költöznek el, mert hát hova az az állandó rohanás, akkor sem mennek túl messzire, csak a város másik végébe (Lilienberg, München-Au). Az 1860-as években megjelenik a Sedlmayr-família, akiknek a Spaten-birodalmat köszönhetjük. A két cég 1922-ben olvad össze, 1997-ben melléjük fekszik a Löwenbräu, majd 2004-ben benyeli őket az InBev. Ennél azért jóval szimpatikusabb szőrcsuhában és mezítláb madaraknak prédikálni, viszont ez esetben nélkülöznünk kellene az ilyen jóféle söröket. A döntést megkönnyítendő, álljon itt egy rövid részlet az 1430-as Jókai-kódexből:
„És a tartományon általmenvén az mondott buzgóságban eleve mondott társival, tekénte az út mellett való némi fákra, kiken áll vala különb-különb madaraknak ezenne soksága, hogy sonha azfélékben nem volt láttatott olyan sokaság. Még annak felette ez fölül mondott fáknak mellette való mezőben lakozik vala különb-különb madaraknak nagy soksága, mely sokaságot nézvén Szent Ferenc, és csudálkodván Istennek ihlésével rajta löttet, mondá társinak: Várjatok meg engemet ez úton, elmegyek, és prédikálok én húgimnak, madaracskáknak. És mene az mezőbe. Ki madarak lakoznak vala az földön, legottan, hogy prédikálni kezde, mend az fán lakozó madarak leszállának őhozzá, és egyetlenbe velek az mezőn megmaradának.”
A Franziskaner Royal 2012 óta állandó terméke a főzdének, ’16-ban pedig aranyérmet is kapott, teljesen megérdemelten. Ködös, rezes-vérnarancsos színvilága, masszív, vaskos, törtfehér habkoronája valóban elegáns, mondhatni királyi megjelenést kölcsönöz neki. Illatában vadul és nyálcsorgatóan tobzódnak a banános, barackos, fügés jegyek. A maláták elvártan magabiztosak, masszív alapot biztosítanak a gyümölcsös ficánkoláshoz, melyre a korty selymes simulékonysága teszi fel a koronát. A komlók szép hátteret adva emelik ki a klasszikusan búzás ízvilágot, a hat százaléknyi alkohol pedig könnyedén feledteti az emberrel az élet szőrös és szúrós problémáit, még ha csak átmenetileg is.
Éljen hát a tavasz, éljenek a Józsefek és a franciskánusok.
