1075-1076. Pécsi Bio Pale Ale és Pécsi Prémium Meggy

Mindenféle innen-onnan idevetődött, kóbor és kósza sörök között turkálunk, amik igen rejtélyes módon időnként nagyon el tudnak szaporodni itt a kamrapolcon, talán ideje volna valami szakemberrel felvenni a kapcsolatot, fengsuj mester, halottlátó, piócás ember, ilyesmi. Két pécsi vendégmunkást választunk ez alkalommal, egyrészt hogy gyorsabban ürüljön a polc, másrészt ezek szorultak a szélére, még a végén lepottyannak szerencsétlenek.

A pécsiek öt esztendővel ezelőtt kezdték el gyártani Bio felirattal ellátott söreiket, melyek előállításához „ökológiai termesztésből származó alapanyagokat” használnak. Az idézőjel kivételesen nem az irónia, szatíra, neaggyisten a gúny jele, csak ezt találtuk az oldalukon a termékkel kapcsolatban.

Az ökológiai termesztésről drága hazánk okos állampolgárai (tisztelet a jelen lévő és olvasó kivételnek) valószínűleg rögvest Sorost kezdik el emlegetni, meg a GMO-t, mer’ ez utóbbit lehet látni a mentes szóval kiegészítve a drágábbik csirkefarhát dobozán, ami ugye azért drágább, mer’ Soros. Pedig nincs egyébről szó, mint hogy sok egyéb mellett a fogyasztási célra szánt növényeket nem permetezik szintetikus cuccokkal, nem lapátolnak alájuk műtrágyát, illetve igyekeznek a természetes biológiai ciklust szem előtt tartva előre tervezni. Ahhoz, hogy a pécsi Bio Ale bio lehessen, kellett még a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által tanúsított főzési eljárás is, mely mibenlétének mi nem néztünk utána, mert meleg van. Egyébként is, amikor elkezdtünk kattintgatni a cég környékén, olyan sok rosszarcú, hájfejű kormányközeli mezőgazdász jött velünk szembe, hogy igen konkrét hányinger kezdett kerülgetni bennünket. Csak egy rövidke ízelítő az izzadtságszagú összefonódásokról: amikor a nonprofit (muhaha) cég statisztikáinak jól jött volna még néhány száz hektárnyi ökológiai művelésű terület, csak oda kellett szólni a régi jó havernek, aki véletlenül pont a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egyik atyaúristene (az alkalmassági vizsgán azt mutatta be, hogyan lehet szaré’-húgyé’ felvásárolni egy állami mezgazd zéertét, és hogy kell aztán kicsit később kurv@sok pénzért eladni egy német cégnek, elegáns gyakorlat, fünf komma fünf), hát nem lett meg rögtön a hiányzó mennyiség? Óvatos becslések szerint is hetekig lehetne arról beszélgetni, hogyan lopnak ki alólunk mindent ezek a drága úriemberek, de nézzük inkább a sört, mert szegény szervezetünknek vészesen alacsony a bio árpamaláta tartalma.

Szűretlen, ködös, halvány aranysárga szín, vékony, de tömött és kitartó hab. Illata gyümölcsösen savanykás, finoman élesztős, még egy kis kekszes érzet is jelentkezik. A korty sima, krémesen csúszós, kissé tán vékonyka, bár a maláták határozottak. A keserűk visszafogottak, inkább a gyümölcsös aromákra – citrusfélék, némi ananász, tán még egy kis körte is – van helyezve a hangsúly. Elég hirtelen lesz vége, halvány savanykásságot hagy maga után. Nem rossz, de sokkal többet meg kellene innunk belőle, hogy a ronda parasztokat elfelejtsük.

A Prémium Meggyről nem sok mondanivalónk van, egy közepesen bátor korty után már nyújtottuk is az asszony felé a poharat és a dobozt. Ő bal szemöldökét haránt irányba igazítva pislantott ránk, majd megkérdezte: – Sz@r? Biztosan az, ha nekem akarod adni.

Egy jó férj nyitott könyv a felesége számára, ezért csak bólintottunk, a szánk egyébként is össze volt még ragadva ettől a terméktől, melynek típusát mostanság egyre több helyen látjuk shandy néven címkézve. Éltünk a gyanúpörrel, hogy a jó öreg Herbert George-nak köze lehet ehhez, és valóban. A kifejezés (shandygaff) ezidáig leghíresebb/legismertebb írásos megjelenése Wells 1910-es, The History of Mr Polly című regényében található, imígyen: „two bottles of beer mixed with ginger beer in a round-bellied jug”. Nekünk a Gaál Andor-féle 1928-as kiadás van készleten Mr. Polly lázadása címmel, ahol így olvasható a dolog: „két korsó sör és két üveg gyömbérsör habzó keveréke az óriási, öblös kancsókban.”

A regény első kiadásának címlapja

Aki szereti az ilyesmit, igyon belőle sokat jól behűtve, de nekünk ez túl édes, túl szörpös, túl műanyag. Az asszonynak se kellett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük