Szorgalmasan, továbbra is kettesével ürítgetjük a cseh söröket tartalmazó palackokat, ez alkalommal az általunk valamikor már hellyel-közzel, kvázi madártávlatból körbejárt főzde, a Pivovar Rakovník (lelkes szlavistáink kedvéért Tradiční pivovar v Rakovníku) Černovar termékcsaládjából nyalunk-nyelünk be egy világosat és egy sötétet. Rakovník az egyik helyi legenda szerint egy nagy éhínségnek köszönheti a nevét, mikoron is egy édesanya az általa és mások által is mérgezőnek tartott ráklevessel akarta gyermekeinek szenvedéseit megrövidíteni. A dolog tulajdonképpen összejött, a gyerekek nem szenvedtek tovább, mert jóllaktak, a patak és a település pedig felvette a derék ízeltlábú nevét, sőt, a jószág a címerre és a zászlóra is felkerült.
Mivel egy kereskedelmi útvonal mellett feküdt, hamar bírósági székhely lett belőle, mérföldjogát pedig (a várostól adott távolságon belül más nem kereskedhetett, illetve állíthatott elő bizonyos termékeket, mint például a minket érdeklő sört) az éppen aktuális uralkodók (Luxemburgi János, majd a mi V. Lászlónk) lelkesen megerősítették. Maga a főzde is V. László 1454-es rendelete óta számítja magát létezőnek, de ezt a fonalat most letesszük, mert a cég húzósöre a Bakalář, abból is lapul valamennyi a kamrapolcon, oszt’ miről fogunk ennyit dumálni, amikor azt kóstoljuk? Több nap, mint kolbász, ugyebár.
Szóval a Černovar brand a 2010-es évek elején jött létre némi barátságos orosz nyomásra, már amennyire barátságosan tudnak nyomni az oroszok. Természetesen ez esetben szimpla üzleti megállapodás történt, miszerint a főzde ellátja a feneketlen gyomrú orosz piacot egyszerű, tisztesnek mondható cseh sörrel. Rögvest kidolgozásra került hát néhány új receptúra (a Černovar mellett a Pražačka is), a termelés és forgalmazás beindult, idővel pedig ezek a sörök a cseheknél is népszerűek lettek, meg is dobálták őket néhány éremmel.
A Černovar Světlé is az említett stílben és szellemben készült, faék egyszerűségű pilsner, szép középarany színnel, pufi habkoronával. Halványan kekszes, kicsit csípősen zöld komlós illat, harsány szénsavak, ízében átlagos maláták átlagos keserűségű átlagos komlókkal. 4,9-es alkohol, 11.6 B°, 26 IBU, hogy némi száraz tényszerűséggel is szolgáljunk az ilyesmit kedvelőknek, ám a lényeg, hogy egy jóízűen fogyasztható, soharosszabbat kategóriájú sörről van szó. Rakovník lendületét egyébiránt a harmincéves háború törte meg némiképp, a város közelében zajlottak ugyanis az 1620-as fehérhegyi csatát megelőző bemelegítések, amiknek – ahogy az már lenni szokott – akadtak civil áldozatai is, nem beszélve a háborús intézkedések okozta pénzügyi katasztrófákról. Ismerős? Nanáhogy. A fehérhegyi csata, ahol a cseh protestánsok néztek farkasszemet a Német-római Birodalom és a Katolikus Liga seregeivel, röpke órácska alatt lezajlott, és a csehek vagy háromszáz esztendőre búcsút inthettek az önállóságuknak. Az egyszerű emberek és a sörfőzők viszont közel sem látták annyira sötétnek a jövőt, mint amilyen sötét a mi második sörünk, a Černovar Černé.
A jó értelemben vett szimplaság itt is megvan, a direkt fényben kellemes rubinvörös villanásokat produkáló sör kissé rongyos, halvány bézs habkoronája alól finom pörkölt aromák szivárognak elő, némi szárított gyümölccsel spékelve. Ízében is a pörkölt maláták dominálnak, jóleső fekete kenyeres savanykássággal, ezeket szépen balanszírozó komlózással. A vége leheletnyit gyümölcsös, az utóíz decensen kávés.
Nehezen versenyezhetünk az orosz piac vásárlóerejével, de azért nem lenne baj, ha ez a két sör tartósan leváltana néhány lópisigáspárt a hazai boltok polcain. Oké, tudjuk, álmodik a nyomor.
