Bár apad a készlet, azért még egy darabig Bohemiában fogunk lődörögni, ez alkalommal Strakonice irányába fordítjuk fényes tekintetünket. Füleinket is hegyezhetnénk, a város nagyhatalom dudafronton (itt most a hangszerre gondolunk), augusztus végén még rendezvényt is tartanak, a Mezinárodní Dudácký Festival keretein belül bárki kéjeleghet eme zeneszerszám rettenetes, ám tömegoszlatásra kiválóan alkalmas hangjában. A városiak akkora duda-fanok (még mindig a hangszerre gondolunk), hogy a helyi, 1649-es alapítású sörfőzde is a DUDÁK – Měšťanský pivovar Strakonice névre hallgat. Természetesen így hívják piacvezető termékcsoportjukat is, ám mi most nem ezt járjuk körül. Szent ígéretet teszünk azonban arra nézvést, hogy amikor sorra kerül a Dudák, recsegni fognak a dudák (utoljára gondolunk erre a hangszerre).
A várossal kapcsolatban mindenképpen meg kell említenünk, hogy 1892-ben itt született Josef Skupa bábművész, akinek Spejbl és Hurvínek karakterér köszönhetjük. A két figura közül Spejbl az idősebb, 1920-ban kelt életre először, Hurvínek hat évvel később csatlakozott.
A bábfigurák, illetve a velük készített mesefilmek a mi felhőtlen gyerekkorunk szerves részét képezték, ám nem árt tudni, hogy a müncheni egyezményre (ahol a nemzetközi hatalmak sikeres előkészületeket tettek a cseh területek feldarabolására) reagálva Skupa és szerzőtársa, Frank Wenig olyan csípős, egyértelműen politikai töltetű epizódot kreáltak, hogy azt a vezérkar sem nézhette tétlenül. Be is tiltották rögvest. ’44-ben a színházat bezárták, a Gestapo elkobozta a bábokat, Skupa pedig börtönbe került, ahol cellatársait gyakran szórakoztatta Spejbl-jelenetekkel. Így kell elegánsan a középső ujjunkat mutatni mindenféle, éppen regnáló nyomorult hatalmi formáció irányába.
Természetesen mellékelünk egy epizódot a sorozatból, tessék:
Most pedig irány a folyópart, aranyat fogunk mosni, mert ez kell az első sörünkhöz való teljes ráhangolódáshoz. A nemesfém után manapság is érdemes hobbi jelleggel az Otava (a kanadai áthallásról [Ottawa] csak annyit, hogy innen valószínűleg többen költöztek oda, mint onnan ide, többek között szeretett kontinensünk bájos történelmi háttere miatt) partját borító homokban turkálni, évszázadokkal ezelőtt pedig jelentős kenyérkereseti lehetőségnek számított azok köreiben, akiknek máshoz nem fűlt a foguk. E tevékenységnek állít emléket – legalábbis nevével – a Strakonice Otavský Zlatý, egy szépen szerkesztett, jóízű világos. Világos arany szín, korrekt, átlagosan tartós hab, zöldséges-malátás illat. A komlózás biztos és erőteljes kezű, a žateci félkorai vörös teszi a dolgát (amíg tudja tenni, mert a klímaváltozás miatt ez az egyik legveszélyeztetettebb fajta). IBU 34, alkohol 4,8 %, a beltartalom 11,8 B°. Egy kezdő aranymosó szett megvan húszezer HUF-ból, de mi ennyi pénzért inkább ilyen sört vásárolnánk, oszt’ csak üldögélnénk a folyóparton, mert annál nem sok jobb dolog van a világon.
Folyópartról hegyoldalra kapaszkodunk, az erdők sűrűjében kellemesebb a klíma. A Šumava a hegyvidék mellett a régió neveként is funkcionál, de aki messzebb szeretne utazni, az nyugodtan megcélozhatja a kisbolygóövezetet is, cca. 300 millió kilométert kell csak talpalni, de megéri, mert az itt keringő 2403 Šumava aszteroida csendes és nyugodt hely. A Földön található Šumava is igen szép vidék, következő sörünk egyik lelkes rajongójának és megéneklőjének, Karel Klostermann-nak nevét viseli.
Az író gyermekként a szomszédos Písek városában járt iskolába, aztán Bécsben rugaszkodott neki a gyógyszerészetnek, amit aztán félbe is hagyott anyagi körülményei és egészségi állapota miatt. Hazaköltözött, német és cseh anyanyelve mellé megtanult még néhány másikat (angol, francia, spanyol, olasz, szerb), tanárként helyezkedett el, írni kezdett, először németül, majd csehül. A Šumava bűvöletében élt és alkotott, írásai az itt élő emberekről, a vidék szépségéről szólnak. Az adott politikai szituációknak köszönhetően a németek és a csehek nem mindig fértek meg egymás mellett, de őt mindkét fél tisztelte és szerette békés nyíltszívűsége miatt.
A Strakonice Klostermann Hořký méltó emléket állít neki és munkásságának azzal, hogy német és cseh komlók (Mandarina Bavaria és Kazbek, utóbbi hidegen adagolva) példaértékű fúziója teremti meg az egész nyugodtan klasszikusnak nevezhető ízvilágot. Az intenzív, csehes keserűk mellett a citrusos, finoman gyümölcsös aromák teszik teljessé az élményt, és visznek be minket nagyon is jó értelemben az erdőbe, ahol ismét csak csendesen üldögél az ember, mert annál nem sok jobb dolog van a világon.
