Burns skót, mit skót, A Skót (ez kicsit olyan lett, mint a mitsütszkisszűcs, talán itt lenne az ideje behatolni a nemzetközi nyelvtörőpiacra is), megviselt porhüvelyünk viszont most ír sör után áhítozik. Szerencsére Salinger anyukája hithű ír katolikus volt egészen szerelembe esésének és házasságának pillanatáig, amikor is apuka és a judaizmus ölelő karjaiba vetette magát. Hogy ez jelentett-e valamiféle gondot az író számára (aki egyébként csak tizenévesen szerzett tudomást a dologról), nem tudjuk. Úgy gondolom, a normandiai partraszállás, és néhány koncentrációs tábor felszabadításának élményanyaga mögött az efféle problémák egészen könnyedén össze tudnak zsugorodni. Összekötő elemnek legyen elég ennyi, a hőmérséklet értékeinek hétvégére ígért drasztikus zuhanásával kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok, magyarul meleg van megint, mint egy tehénben, elő a sörrel. A The Crafty Brewing Company termékei közül ezidáig hármat kóstoltunk (lager, red ale, stout), különösebb bajunk nem volt egyikkel sem. A bajszos palackok megbízható rendszerességgel tűnnek fel a Lidl polcain, a közelmúlt egyik élelmiszer-beszerző körútján két újabb variáció került a kosárba, elsőként az IPA-ra vetjük rá magunkat. Mint azt az első három nekifutásnál már konstatáltuk, a The Crafty Brewing Company csak a nevét adja a dologhoz, a söröket a Rye River Brewing Company készíti Kildare megye (Contae Chill Dara) Celbridge (Cill Droichid) nevű városában. A városka sörkészítésileg erősen terhelt és determinált múlttal bír, elég annyit említenünk, hogy a Guinness alapítójának, Arthurnak édesapja itt nyitott főzdét házasságkötése után, illetve Price püspök helyi birtokainak jövedelméből adományozott száz fontot a St. James’s Gate Brewery létrehozását elősegítendő. A Rye River 2013 óta létezik, fő profiljukat a kereskedelmi hálózatoknak (Lidl, Tesco, Dunnes) készített exkluzív sörök gyártása határozza meg. Nevükkel kapcsolatban nem bírjuk ki, hogy ne pendítsünk meg ismét egy irodalmi szálat. Celbridge folyója ugyanis az a Liffey, amit/akit a zseniálisan zavaros James Augustine Aloysius Joyce (tessék, jöjjön hát a kedvetekért még egy ír) Finnegan ébredése című, visszafogottan fogalmazva is elképesztő művében Anna Livia Plurabelle-ként emleget. Mivel az írás hivatalos nyelve az idiosyncratic, a folyóba oltott nőiség metafizikai kivonatával Annushka Lutetiavitch Pufflovah néven is találkozhatunk. Az örök nőnek szobra is van Dublinban, amit a helyiek „Floozy in the Jacuzzi”-ként emlegettek, mert egy olyan szökőkútban lett elhelyezve, melynek medencéjébe a hazafelé tántorgó ittas állampolgárok (igen, Dublinban akadnak ilyenek is) rendszeresen belepesáltak, s az ettől habzó víz könnyed asszociációkat sugallt. A szobrot azóta nyugalmasabb környékre helyezték át, ALP (HCE [Humphrey Chimpden Earwicker, Here Comes Everybody, Howth Castle and Environs, etc.]felesége) jól érzi magát golden shower nélkül is.
Amennyiben viszont az urolagnia valamelyik változatát szeretnénk beépíteni az est hátralévő részébe, szükségünk lesz némi folyadékra, ezért azt javaslom, bontsuk ki a bajszos IPA-t. Kissé ködös, borostyánsárga sör, tetején közepes, tapadós, meglepően tartós habbal. Illata a típustól joggal elvárt citrusos-déligyümölcsös-gyantás vonalat hozza, bár nem túl kitartóan. Cserébe ízében az említetteken kívül megvillan egy kis barack, cseppnyi ananásszal, amit nem vártunk, de jól esett, ráadásul a Vic Secrettel kapcsolatos állandósult képzettársításunk most is megajándékozott bennünket néhány érdekes szellemképpel. Minden szempontból (testesség, szénsav, maláták, komlózás, keserűk) egy jó értelemben vett átlagos, közepes IPA jutott erre az estére, amit mi egyáltalán nem bánunk, már csak a bajusz miatt sem. Zárásképpen pedig integetünk egyet a júniusnak egy Joyce-idézettel, amit Bíró Endre fordított áldozatos és idegölő munkával magyarra: „A júniusi hó sűrű pelyhekben özönlött, milliószám, de milliók ám, és egy vontatottan süvöltő turnedó a Borauborauvauvau bombarambolta a szöcskekuckókat és lesöpörte a cserepeket a kópéházakról és csavaroncs csuparongyot muzsikált, gyötrő, átható, szifonofikus füttyentéssel Grausssz! Oppr! Grauszsz Opr!” (Finnegan ébredése)
