777. Zirci Apátsági Rozsos Pale Ale

Hasonlóan a két nappal ezelőtti állapotokhoz, ma is herepállasztó, illetve gatyarohasztó hőség volt, de ha ebből az irányból rugaszkodunk neki, bizony hosszú és kissé izzadtságszagú lesz a dolog. Használjuk inkább a jóval irodalmibb „gabonaérlelő” jelzőt, mert segítségével rögvest egy gyönyörű hármas útelágazás közepén találhatjuk magunkat, tanácstalanul vakargatva szegény fejünket. Ám hamarosan erőre kapunk, hiszen régen sejtjük már, hogy teljesen mindegy, melyik irányban indulunk el, úgyis oda fogunk érkezni, ahol éppen akkor lennünk kell. Lássuk, mit mutat nekünk a Rozs feliratú tábla. Nagyjából 2500 esztendeje termeljük és nemesítjük ezt a gabonanövényt, s mivel perjefélével van dolgunk, rögvest nagyobb respekttel röffentjük be hétvégenként a fűnyírót. Sok benne a rost és az ásványi anyag, rendszeres fogyasztása esetén búcsút inthetünk az aranyérnek. Sörfőzésre is kiválóan alkalmas, a zirci apátsági főzde pedig ezt bizonyítandó, az Alevation-sorozat keretein belül jelentetett meg egy rozsos pale ale-t. Kitöltve kellemesen narancsos, félbarnába hajló sört nézegethetünk. Törtfehér habja közepes, de kitartó, alóla az újvilági aromakomlóknak (Amarillo, Citra, Cascade) köszönhetően édeskés, virágos, fűszeres illatok gomolyognak kényelmes tempóban elő. A korty eleje gabonásan édes és telt, aztán a citrusos-déligyümölcsös, picit földes komlóvonalat megtámogatja a jó öreg Magnum a maga németes alaposságával, ám túlzásokba nem esünk, a 23-as IBU megfelelő ütemben találkozik elképzeléseinkkel. A keserűk szépen elhúzódnak a korty végéig, az utóízben pedig ismét a gyümölcsöket tapsoljuk vissza. A 15,5-ös Ballingba könnyű beleképzelni azt a sok jótékony hatású rostot, az 5,1-es alkohol pedig pont akkorát taszít hőmérséklettől megviselt idegrendszerünkön, hogy könnybe lábadó szemekkel silabizáljuk a második táblán lévő nevet: Robert Burns. A harmadikon pedig mi egyéb szerepelhetne, mint J. D. Salinger neve? Az író Zabhegyező címen futott regényét (Gyepes Judit fordítása) pár évvel ezelőtt Barna Imre ültette át ismét magyarra, immáron az eredeti címet (The Catcher in the Rye) jobban figyelembe vevő Rozsban a fogó-t kell keresgélnünk a polcon. Burns versét emlegetik a regény szereplői is, s még mielőtt belefeledkeznénk ebbe az 1782-es remekbe (habár dal formájában már jóval előbb ismert és szexuális utalásai miatt kedvelt is volt, alábbi olvasatában a gin kifejezést if-ként érdemes értelmezni, mondom, 1782), véssük jól az eszünkbe, hogy nem mindegy, hogy “if a body catch a body”, vagy “if a body meet a body”. Nagyon, nagyon nem mindegy.

O, Jenny’s a’ weet, poor body,
Jenny’s seldom dry:
She draigl’t a’ her petticoatie,
Comin thro’ the rye!

Comin thro’ the rye, poor body,
Comin thro’ the rye,
She draigl’t a’ her petticoatie,
Comin thro’ the rye!

Gin a body meet a body
Comin thro’ the rye,
Gin a body kiss a body,
Need a body cry?

Gin a body meet a body
Comin thro’ the glen
Gin a body kiss a body,
Need the warl’ ken?

Gin a body meet a body
Comin thro’ the grain;
Gin a body kiss a body,
The thing’s a body’s ain.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük