Bruncvík lovag, Žibřid herceg fia (de az is lehet, hogy egy másik kékvérű, Štylfryd volt az apukája, ezek a jólnevelt arisztokraták igyekeztek a lehető legtöbb lyukba belelógni, nem véletlenül nyugszik kőkemény tapasztalati tényeken a híres mondás, miszerint mindenkinek csak az anyja biztos) búsan poroszkált hazafelé hét esztendőnél jóval tovább húzódó kalandozásai után. Azért volt szomorú, mert feleségével, Neomenia hercegnővel ebben az időtartamban egyeztek meg indulás előtt, miszerint a hölgy hét év múlva hivatalosan is eltűntnek és/vagy halottnak nyilváníthatja férjét, és új partner után nézhet. Nem csoda egyébként, hogy Bruncvík lecsúszott a deadline-ról. Rögvest a start után hajótörést szenvedett társaival a rettegett Borostyán-szigeten, ahol minden sárga és büdös (itt húzhatnánk egy keresetlen párhuzamot az éppen kóstolt sörökkel, de nem tesszük, mert csak a szín passzol), utóbbi kénlelőhelyek létét sejteti.
Két év nyomorgás után egy helyi remete tanácsára hősünk egy döglött lóba varratta magát – szent esküvel fogadva, hogy erről nemi élete viszonylagos folytonosságának érdekében felesége előtt hallgatni fog -, hogy egy ronda nagy madár felkapja, és a szárazföldre szállítsa. Itt kiharapdálta magát a lóból, hogy tudjon segíteni egy oroszlánnak legyőzni az ellenfelét, a kilencfejű sárkányt. Hűséges barátokként vándoroltak tovább ezen a furcsa vidéken, ahol mindenkinek a kelleténél több feje/szeme/végtagja volt. A főúri réteg még a legpatkányabb helyeken is összetart, ezért az itteni király, akinek tizennyolc ujja volt, felajánlotta lovagunknak szintén polidaktiliás, kissé kutyafejű lányát feleségül. Bruncvík bárgyú vigyorral képzelte maga elé, miféle manuálterápiás gyakorlatokban tudná őt részesíteni újdonsült neje, de aztán a hűségesen várakozó Neomeniára gondolt, és nemet mondott. A hercegnő búcsúajándékul neki adományozta a legújabb fejlesztésű, felhőalapú AI-vezérlésű 6.2-es csodakardot, ami verbális utasításra minden kijelölt célszemélynek levágja a fejét, akármennyi is van neki. Imígyen megtámogatva csúf és ádáz ellenfelek tömkelegét mészárolták még le hazavezető útjukon, ám az idő közben gyorsabban haladt náluk. Neomenia kipakolta magát a húspiacra, jöttek is a kérők csőstül, egy megkímélt állapotú, alig használt nej, akinek még pénze és rangja is van, hamar kalapács alá szokott kerülni, még ha csak képletesen is. A népmesei-mondai hagyományoknak megfelelően koldusnak maszkírozott Bruncvík természetesen nem vágtatott be egyenest a saját palotájába és b@szott egy emberest az asztalra, hogy meggyüttem, pitli van mindenkinek, hanem először belecsempészte a gyűrűjét neje poharába (illetve ha a közös megegyezést vesszük alapul, akkor már nem is biztos, hogy a neje volt), hátha az megfullad tőle, ő meg visszamehet a sokujjú handwork megoldáshoz mire az sztornózta az esküvőt. A csalódott versenyzők – voltak vagy ötvenen – jogosnak érzett haragjukban hősünkre támadtak, ám a csodapengével szemben annyi esélyük sem volt, mint az egylábú sündisznónak az autópályán. Bruncvík és Neomenia boldogan éltek, amíg éltek, aztán a lovagból szobor lett a Károly-híd egyik pillérén, az oroszlán meg elszegődött címerállatnak a csehekhez. A csodakard a CIA egyik raktárában várja az új fejlesztést, miután Indiana Jones ’42-ben a braunschweigi (cseh nyelven Brunšvik) várban vetkőzőpókeren elnyerte azt egy transzvesztita Obersturmbannführertől.
A történetben az európai kultúrkör számos eleme sorakozik fel, ettől lesz izgalmas és fogyasztható. A lovagról elkeresztelt sörök inkább csak az utóbbi kategóriába férnek bele.
