Szokatlanul tempósan haladunk tovább, ám erre egyszerű a magyarázat: őszi szünet van. Már összekotortam a leveleket a diófa környékéről, melyeket az idén valami egészen bámulatos módon egyetlen éjszaka alatt dobott le magáról a megtermett növényi életforma, mellőzve az egyébként megszokott, hetekig tartó sz@rakodást. Betakarítottam a batátatermést is, némiképp rezignáltan állapítva meg, hogy ha ezen múlna a család téli túlélőtúrájának eredményessége, már migrálhatnánk is elfelé könyörületesebb vidékek irányába. De nem ez fog minket lejjebb taszítani a lejtőn, arra vannak ebben az országban megfelelőbb és szakképzettebb emberek, hagyjuk őket megnyilvánulni és felfordulni, mi pedig látogassunk el elsőként Fürstenfeldbruckba, itt van ugyanis a König Ludwig Schloßbrauerei központja, valamint 1980 óta itt készül a König Ludwig Weissbier, a.k.a. Prinzregent Luitpold Weissbier Hell, kinek melyikre áll jobban rá a szája. Errefelé egy másik nagymúltú bajor uralkodócsalád, a Wittelsbach família tevékenykedett szorgalmasan, illetve tevékenykedik még most is, hiszen a sörgyár vezetését az a Luitpold Rupprecht Heinrich látja el, aki az utolsó bajor király, III. Ludwig dédunokájaként jogosult a hercegi címre. A főrang huszonévesen kezdett foglalkozni a kaltenbergi kastélyban 1871 óta működő ősfőzde irányításával, majd a környékbeli főzdék felvásárlásával terjeszkedni kezdtek. Jelenleg négy helyszínen készítenek vagy harmincféle sört, ennek hallatán valószínűleg az öreg Ludwig is elismerően csettintene. A klán egyébként is igen erősen együtt mozog a sör kultúrtörténetével, elég talán csak annyit megemlítenünk, hogy a híres bajor tisztasági törvény (Reinheitsgebot, 1516) megálmodója és létrehozója, IV. Vilmos is ebbe a családba tartozott. Mi? Hogy ennyi nem elég? Oké, rádobunk egy lapáttal. Mit gondoltok, I. Maximilian választófejedelem, aki az 1603-as búzasör-monopólium elrendelésével szűk kétszáz évnyi időtartamra determinálta, mit igyanak a népek a környéken, melyik família oszlopos tagjaként látott napvilágot? A helyes megfejtő meghívhat egy sörre.
Kitöltve a mi búzánk ködös középszalma árnyalatban pompázik, tetején a típusnak megfelelő vaskos, tartós, finom szerkezetű habbal. Illatára a gabonás-banános édesség jellemző, de ezek mögött egy jól kidolgozott citrusos vonal is fellelhető. A korty élénk, frissítően szénsavas, kissé vizes. Íze teljes egészében a jól kitaposott útvonalat követi: a gabona édességét finom savanykásság és az élesztő ellensúlyozza. A vége felé befut egy kis gyümölcsös érzet, az utóíz citrusos, halványan fűszeres. IBU 15, B° 12.5, alkohol 5,5%. Ez alkalommal sem lehet okunk panaszra, mert ha nem is kirívó, de szépen összerakott, minőségi búzára találtunk, melyet napi szinten is szívesen fogyasztana az ember.
Végezetül pedig jöjjön egy a sörre nem jellemző, ám a helyszín miatt megkerülhetetlen, kifejezetten keserű adalék. Fürstenfeldbrucknak van egy katonai repülőtere, ami arról híres/hírhedt, hogy itt fulladt totális és értelmetlen vérfürdőbe 1972 szeptemberében a müncheni olimpia túszdrámája. A Black September Organization (Munaẓẓamat Aylūl al-Aswad) nevű palesztin terrorszervezet támadása és a német hatóságok katasztrofális bénázása együttes okozója volt a tizenegy sportoló halálának. Bár a terroristák elvileg csak társaik kiszabadítását szerették volna elérni (többek között a RAF két, illetve a JRA egy tagjáét), a hatóságok által készített és húsz esztendőn át gondosan titkolt jegyzőkönyvek és fényképek alapján távolról sem ez volt a helyzet. A túszokat megkínozták, a dokumentumok végtagtörésekről és kasztrálásról szólnak. A Moszad a következő években felszámolta ugyan a BSO-t, de ez a történteken már nem sokat szépített. Maradt a szomorúság meg az emlékművek.
