874. Fehér Nyúl 107

Megint van egy jó kis zenés sörünk, újra a húrok közé csaphatunk hát. A Fehér/Kísérleti Nyúl 107 névre hallgató DDH DIPA-jának hivatalos soundtrack-je ugyanis a Police on my back a The Clash-től. A rend őreinek hívószáma az egységes segélyhívó rendszer (112) bevezetéséig élt önálló életet, bár akinek hirtelen szüksége lenne határozott fellépésükre, tárcsázhatja manapság is (ha volnának még tárcsás telefonok), a szám él. Nekünk erről Szinbád szeretői és a mírpek ugranak be, utóbbiak olyan prímek, melyek visszafelé is azok. Egy rövid asszociációs száguldás után pedig máris idézhetjük Minden Használati Utasítások Doyenjét: „És szólt az Úr, mondván: Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd ezután számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásod háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend.” A metszéspontot a 107-es évszám adja, ekkor vetették mókusok oroszlánok elé Antiochiai Szent Ignácot, akinél aznap nem volt robbanóanyag. Közben mi már nagy lendülettel zenélünk, hallgassátok hát ti is a megkerülhetetlen formációt, így hajtva fejet Joe Strummer emléke előtt, kitől húsz évvel ezelőtt kellett elköszönnünk.

A dalt az együttes 1980 végén megjelent Sandinista! című tripla albumán adták ki, a név nem véletlenül penget lágy és érzelmes poszt-punk húrokat a szívekben. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (még egy áthallás: „- Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot! – És a Júdeai Nemzeti Frontot is! – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők! – Mi vagyunk a Júdea Népe Front! – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk. – Népe Front! – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg? – Ott ücsörög.), illetve a Frente Sandinista de Liberación Nacional Nicaragua 1961-ben alapított masszív baloldali tömörülése (nevüket Augusto César Sandino-tól kölcsönözték, a forradalmárt 1934-ben koncolták fel a gárdisták), akik a Somoza-rezsim megdöntése után kerültek hatalomra cca. ötvenezer ember életének árán, de hát az efféle dolgok a világ másik végéről nézegetve olyan jó kis punkos virtusnak tűnnek. Azt viszont mindenképpen pozitívumként kell megjegyeznünk az együttesről, hogy elsőként álltak ki a rasszizmus és a szélsőjobb egyéb gusztustalan hozadékaival szemben, nem beszélve a rendőri agresszióról. Radikális, dühös, dacos zenéjük és szövegviláguk mindig fel tudja tölteni az embert némi energiával, így mielőtt mi is töltenénk, nem bírjuk ki, hogy ne hallgassuk meg az I Fought the Law-t, mely ugyan nem saját szerzemény, de a yardok elől itt is szaladni kell:

Borostyánszínű, enyhén ködös sörünk van, melynek habja gyorsan apadó, tapadós, de a vége kitartóan üldögél az ital tetején. Illata dús és buján gyümölcsös. Citrusfélék, mangó, barack, maracuja, mindez megfejelve némi gyantával és földes hatással, nagyszerű összhatást biztosítva. A korty sima, olajos, bársonyos, eleje gyümölcsösen édes, de a komlók már itt sejtetik, hogy a fő attrakció még csak most fog következni. Valóban szép ívű, parádés felvonulást mutat be a Citra-Mosaic-Simcoe-Azacca négyes, összhatásuk gyümölcsös és virágos, keserűiknek (IBU 86) a malátákkal való összesimulása egyenesen tankönyvi. A vége finoman kesernyés, a lecsengés közben az ember elgondolkodhat azon, miként sikerülhetett azt a 8,3-as alkoholt úgy becsomagolni, hogy csak az első pohár után kezdje el éreztetni hatását. Akkor viszont becsületes lendülettel.

Remek darab, fogyasztása után inkább csak messziről nézegessünk rendőrt.

PS.: a képet, melyen Burkus, az oroszlánfejű törpenyúl látható komlófogyasztás közben, Barancsi Sándor kollégától lízingeltük rendkívül kedvező áron. Köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük