Címke: DDH

1142-1144. Brew Your Mind Summer Nectar, Fruit Works Raspberry-Sour Cherry és Fruit Works Strawberry-Lime

Újabb három BrewYour Mind főzetnek verünk nagy hirtelenséggel a seggére, idő múlik, gumi nyúlik alapon, ahogy azt Czirok mester mondotta volt, miközben nagyvilági barátai – Abronczy, Böhönye, Körmös és Plomba Pál – társaságában verte a blatott a Nagy Odvas Kéménytől macskaugrásnyira, már ha hihetünk Csukás Istvánnak, és miért ne hinnénk?

A Summer Nectar próbálkozhat először az év vidámabb hónapjainak megidézésével, s ezzel a feladattal derekasan meg is birkózik. Tulajdonképpen nincs nehéz dolga, az Új-Zélandról érkezett Nectaron olyan töménységben eregeti magából az ananászt, a barackot és a citrusféléket, hogy nyugodtan térdig gázolhat bennük az ember. A Citra még hozzáilleszt egy kis virágos vonalat, hogy teljes legyen a kép, így ez a Hazy DDH IPA könnyed csuklógyakorlatként oldja meg e szürke szerda délután bearanyozását.

A gyümölcsök tematikáját szem előtt tartva haladunk tovább (kimért léptekkel, mert ma még nem ettünk túl sokat, és a Summer Nectar 6 %-os alkoholtartalma nem ütközött akadályba a felszívódást tekintve), jöhet a Fruit Works-sorozat Raspberry-Sour Cherry párosítású példánya. A lédús és zamatos gyümölcsösségen túl, ami olyan jellegű savanykássággal sétálgat kézenfogva, amit még mi is elégedett morgásokkal értékelünk (pedig ezt az ízt kellő távolságtartással kezeljük, biztosan az ájurvédikus alapon türelmetlen pszichénk miatt), de a truvájt az óvatosan adagolt mexikói vanília jelenti. A Vanilla planifolia őshazája Mexikó, már bőven a fehér ember megjelenése és áldásos tevékenységeinek megkezdése előtt használták az őslakosok. Nem tudjuk, ebbe a sörbe melyik változat került, ám faék egyszerűségű ízlelőbimbóinkkal a jellegzetes csapásirányon túl némi szerecsendiót vélünk felfedezni.

A végére azért telítődünk a savanyúkkal, ezért a zárótételbe már csak óvatosan lógatjuk bele a nyelvünket. Megfontoltságunk nem alaptalan, a Strawberry-Lime bizony az összes létező testnyílásunkat összehúzza a másodperc törtrésze alatt. Az eper azért átjön, a gyömbér csípőssége is, de az általunk rendkívül masszívnak érzett és értékelt savanyúk mindent simára gyalulnak. Szemünk könnyes, nyálunk ömlik, vigaszágon az illatba feledkezünk bele, ami egy jól összerakott joghurtos-gyömbéres süteményre emlékeztet. Bölcs belső hangunkra hallgatva hagytunk a Summer Nectar-ból egy-két kortyot, ezért most gyorsan helyrepofozzuk szájüregünk pH-értékét, kényelmesen elhelyezkedünk és egyéb dolgunk nem lévén, várjuk a nyarat.

E tevékenységünkhöz mellékelünk némi zenét is.

874. Fehér Nyúl 107

Megint van egy jó kis zenés sörünk, újra a húrok közé csaphatunk hát. A Fehér/Kísérleti Nyúl 107 névre hallgató DDH DIPA-jának hivatalos soundtrack-je ugyanis a Police on my back a The Clash-től. A rend őreinek hívószáma az egységes segélyhívó rendszer (112) bevezetéséig élt önálló életet, bár akinek hirtelen szüksége lenne határozott fellépésükre, tárcsázhatja manapság is (ha volnának még tárcsás telefonok), a szám él. Nekünk erről Szinbád szeretői és a mírpek ugranak be, utóbbiak olyan prímek, melyek visszafelé is azok. Egy rövid asszociációs száguldás után pedig máris idézhetjük Minden Használati Utasítások Doyenjét: „És szólt az Úr, mondván: Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd ezután számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásod háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend.” A metszéspontot a 107-es évszám adja, ekkor vetették mókusok oroszlánok elé Antiochiai Szent Ignácot, akinél aznap nem volt robbanóanyag. Közben mi már nagy lendülettel zenélünk, hallgassátok hát ti is a megkerülhetetlen formációt, így hajtva fejet Joe Strummer emléke előtt, kitől húsz évvel ezelőtt kellett elköszönnünk.

A dalt az együttes 1980 végén megjelent Sandinista! című tripla albumán adták ki, a név nem véletlenül penget lágy és érzelmes poszt-punk húrokat a szívekben. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (még egy áthallás: „- Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot! – És a Júdeai Nemzeti Frontot is! – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők! – Mi vagyunk a Júdea Népe Front! – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk. – Népe Front! – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg? – Ott ücsörög.), illetve a Frente Sandinista de Liberación Nacional Nicaragua 1961-ben alapított masszív baloldali tömörülése (nevüket Augusto César Sandino-tól kölcsönözték, a forradalmárt 1934-ben koncolták fel a gárdisták), akik a Somoza-rezsim megdöntése után kerültek hatalomra cca. ötvenezer ember életének árán, de hát az efféle dolgok a világ másik végéről nézegetve olyan jó kis punkos virtusnak tűnnek. Azt viszont mindenképpen pozitívumként kell megjegyeznünk az együttesről, hogy elsőként álltak ki a rasszizmus és a szélsőjobb egyéb gusztustalan hozadékaival szemben, nem beszélve a rendőri agresszióról. Radikális, dühös, dacos zenéjük és szövegviláguk mindig fel tudja tölteni az embert némi energiával, így mielőtt mi is töltenénk, nem bírjuk ki, hogy ne hallgassuk meg az I Fought the Law-t, mely ugyan nem saját szerzemény, de a yardok elől itt is szaladni kell:

Borostyánszínű, enyhén ködös sörünk van, melynek habja gyorsan apadó, tapadós, de a vége kitartóan üldögél az ital tetején. Illata dús és buján gyümölcsös. Citrusfélék, mangó, barack, maracuja, mindez megfejelve némi gyantával és földes hatással, nagyszerű összhatást biztosítva. A korty sima, olajos, bársonyos, eleje gyümölcsösen édes, de a komlók már itt sejtetik, hogy a fő attrakció még csak most fog következni. Valóban szép ívű, parádés felvonulást mutat be a Citra-Mosaic-Simcoe-Azacca négyes, összhatásuk gyümölcsös és virágos, keserűiknek (IBU 86) a malátákkal való összesimulása egyenesen tankönyvi. A vége finoman kesernyés, a lecsengés közben az ember elgondolkodhat azon, miként sikerülhetett azt a 8,3-as alkoholt úgy becsomagolni, hogy csak az első pohár után kezdje el éreztetni hatását. Akkor viszont becsületes lendülettel.

Remek darab, fogyasztása után inkább csak messziről nézegessünk rendőrt.

PS.: a képet, melyen Burkus, az oroszlánfejű törpenyúl látható komlófogyasztás közben, Barancsi Sándor kollégától lízingeltük rendkívül kedvező áron. Köszönjük!