Best of 4. Az előző posztot is Kovács Maláta Gábor választotta, ebben is megemlítjük, ráadásul tegnap volt a névnapja. Igazán nem lehet oka panaszra. Az írás a hatszáztizenhetes rajtszámot viseli, tavaly februárban jelent meg.
Ezidáig sem kételkedtünk Kovács Maláta Gábor bölcsességében egy árva másodpercig sem, ám hogy szabadidejében messianisztikus kinyilatkoztatásokkal is foglalkozik az csak egyik, a Kaiserrel foglalkozó írásunkra küldött kommentjéből vált világossá számunkra. „Az osztrákok nagy sörpancsolók”- szólt az írás, s mi azonnal eldöntöttük, hogy ennek a töménységében zseniális mondatnak a kibontásához, pro és kontra érveink kifejtéséhez hozzárendelünk néhány évtizedet a hátralévőkből. Hiszen kell és szükséges, hogy az ember legalább egy konkrét kérdésre tudja a választ, ha majd ott álldogál pőrén teremtője előtt, s ki tudja, lehet, hogy éppen ez lesz az. Hajrá tehát, előre, irány ismét Ausztria, annak is a felső része, az Innviertel régió. Itt fekszik ugyanis Altheim, mai sörünk szülővárosa. Nem egy tejfelesszájú ifjonc ez a település sem, valamikor a 900-as évek elején alapították, s egészen 1779-ig a bajorokat kellett urambátyámozni errefelé. Ezt követően a történelem nekiállt egyérintőzni a mezővárossal: az örökösödési háború után jöttek az osztrákok, őket elzavarta Napóleon, majd a kis káplár hasra esése után ismét sógorék következtek, s úgy tűnik, maradnak is még egy darabig. A folyóparti városka címerében egy kifejezetten rosszindulatúnak tűnő angolna ficánkol, ám szerencsére a lakosság nem csak ezen jószágok tarkón verésével foglalkozott, hanem sört is főztek. Hivatalosan 1645 óta teszik ezt ebben a főzdében, mely az évszázadok nagy részében családi tulajdonban volt. A Raschhofer-klán 1869-ben pattant nyeregbe (hogy reflektáljunk a címkén látható lovacska sziluettjére), manapság is egyik leszármazottjuk irányítja a céget. Sokféle sört készítenek, nálunk első körben egy (mit egy, Das!) zwickl landolt szerencsésen.
A szemet pihentetően opálos, szalmasárga testen közepes habréteg terül el. Illata malátás, élesztős, könnyed virágos érzetekkel. Az ízvilágot a gabonafélék viszik, a megfelelő pillanatban decens, némiképp gyógynövényes keserűkkel kiegészülve. A test közepes, a szénsav élénk, az utóízben némiképp váratlanul szárított gyümölcsökre bukkanhatunk. Szűretlensége miatt nyitás előtt érdemes a palackot óvatosan átforgatni. Barátságos sört ihatunk, a főzde jelmondatába -Die kleine Brauerei mi dem großen Bier- épp ezért (vagy az agyzsibbasztó péntek este miatt) nem is kötünk bele.
