Fóti Kaszablanka

Best of 3. Magunk is a betakarítás lázában égtünk 2019 szeptemberében. Soha ilyen gazdag termésünk nem volt még zöld bogyómászó-poloskából és bencepoloskából (büdös Marci/Margit/Margó/Bence/Banka), alig győztük levadászni őket esténként a hálószoba kifejezetten rusztikus hatású fa mennyezetéről, ahová érthetetlen és titokzatos úton-módon jutottak be. Igazi családi programmá nőtte ki magát a dolog, mert kisebbik lánykám addig nem volt hajlandó elaludni, amíg az utolsó kalandort is ki nem hajítottuk az éjszakába. A fótiak búzasöre ennyire azért nem volt strapás.

Benne járunk már a szeptemberben, az aratási-betakarítási szezon közepén tartunk. Az új kenyér már megszentelődött, mi pedig néhány sör erejéig vizsgáljuk ismét meg, amíg tehetjük, mire lehetne még ezt az áldott kenyérgabonát felhasználni. Remélhetőleg végére érünk a sornak, mielőtt a mi kenyerünkre is keresztet vetnek.

A fótiak Kaszablankája lesz az első, mely elnevezés annyi kikacsintást és átfedést hurcol magával, hogy csak győzzön az ember válogatni. Mint az köztudott, Kasza Blanka Casanova balkézről született nővérkéje, természetesen magyar gyökerekkel. A család Kasza Tibivel csak névrokonságban áll, ráadásul még erre sem túl büszkék, amit teljes egészében meg tudunk érteni. Címerükben kiegyenesített kasza látható búzavirágkék színű mezőben, alatta három ért kalászt lenget a szél. Melléjük a zord ötvenes években egy őket simogató kopasz emberkét pingáltak, merő éberségből. A világégés elől Blanka Marokkóba menekült, ahol kis italmérést üzemeltetve éldegélt tisztességben, többek között saját gyártású búzasörét, illetve alkalmanként hamis vízumokat forgalmazva. Élete csendes nyugalomban telt, egyedül a bárzongorista tudta felidegesíteni, aki sosem volt hajlandó újra játszani semmit. Hamarosan le is cserélték egy pénzbedobós wurlitzerre.

A palack címkéjén remekbe szabott grafika látható, melyen Soós Imre és Törőcsik Mari helyett Humphrey Bogart és Ingrid Bergman játsszák el nagy átéléssel az aratást. A távolban ̶e̶g̶y̶ ̶f̶e̶h̶é̶r̶ ̶v̶i̶t̶o̶r̶l̶a̶ talán egy DC-4-es.

A gyártó klasszikus búzasört ígér, amit nagyjából meg is kapunk. Itt sorakoznak a banános-észteres jegyek a halvány citrusos kiegészítéssel, a visszafogott komlók, a kerek, száraz lecsengésű kortyok, az izmos szénsav. Egyedül a testességgel volt egy kis bajom, szűretlensége ellenére vékonynak tűnik. Ettől függetlenül nyugodt szívvel illesztjük ide a klasszikus befejező mondatot: „I think this is the beginning of a beautiful friendship.”

Ps.: a poharat és a palackot Vasarhelyi Istvan egészségére ürítettük, aki tegnap ünnepelte születésnapját, amiről szokás szerint lecsúsztunk, de sebaj, mára már biztosan magához tért annyira, hogy ezt el tudja olvasni.