919. The Beertailor Balatonsör

Az ilyen elbaszltázott széplelkeknek, mint mi is vagyunk (I am one of those/Melodramatic fools, ahogy a kortárs kaliforniai punkgyerekek mondják. Oké, elég vén gyerekek már, minimum ötvenéves mind), folyamatosan kapniuk kell a maflásokat az élettől, hogy ne röppenjünk tova véglegesen szellemileg, habár nagy valószínűség szerint egyszer úgy is ez lesz a dolog vége. Mint annyi minden másról, a Balatonról, a balatoni nyarakról és ottlétekről is őrzünk az egyik fiókban néhány homályos, kifakult képet, illatot, hangot, mondatot, amiket időnként jólesik előkotorni, birizgálni, megforgatni, lejátszani. Nem kell mondanom, mennyire kétélű a dolog, az ember könnyen beleragadhat ebbe az állapotba, ha kellően ingatag idegrendszerileg (Neurotic to the bone/No doubt about it, csak hogy tovább tudjuk dudorászni a dalocskát).

Ezért hát tulajdonképpen hálásak vagyunk a The Beertailor-nak, hogy elkészítette ezt a valamit, szépen be is dobozolta, rápingált egyet az immár védjegyeinek számító képecskék-ikonocskák közül (rusztikusnak mondható hajókormány, natürlich), s ott van a jelmondat is, a „What’s your size?”, így egyből tudjuk mi is, meddig ér a takarónk. És köszönjük a Spar-nak (vagy az Auchan-nak? Feneseemlékszikmá’) is, akik hozzánk vágták ezt a finoman szólva is jellegtelen, hihetetlenül könnyen felejthető, teljesen súlytalan és értelem nélküli lágerkét cca. négyszázért, mert a dalocska a továbbiakban úgy folytatódik, hogy „I went to a whore/He said my life’s a bore”, ez pedig vélhetőleg sokkal drágább kaland, meg aztán az asszonynak is elég nehezen magyaráztam volna meg a dolgot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük