Az újabb terroir-tag Martonvásár irányából érkezik, s ezúttal a szőlő és a must helyett az őszibarack fogja játszani a főszerepet. A típus ismét wild ale, amit két esztendeig hagytak henteregni tölgyfa hordóban őszibarackágyon (ezekről a mindenféle ágyakról nekünk állandóan a beszédes nevű Grave zenei formáció egyik vidám szerzeményének sorai ugranak be, miszerint: „On a bed of roses under the falling rain/I rape your corpse again and again and again”, de miért ne hallgassátok meg ti is?),
majd fejtéskor ismét belehajítottak egy jó adagot ebből a szimpatikus gyümölcsből. Martonvásár pedig – mely rendkívül sokrétű, gazdag múlttal bíró település (elég csak a Brunszvik családra gondolni, akik az 1700-as években virágoztatták fel a települést, ők szerezték neki a mezővárosi rangot. Brunszvik Ferenc még Beethovent is tolta [mármint anyagilag, a zeneóriás akkortájt Brunszvik Jozefinbe volt belepistulva, de nem jött össze a dolog, a lányt férjhez adták egy elszegényedett nemeshez. Néhány évvel és néhány gyerekkel később a férj elhalálozott, Beethoven pedig nem hagyta ki a lehetőséget. Románcuk évekig tartott, erős hatással volt a zeneszerző művészetére. Azt mondják a hozzáértők, hogy a Waldstein-szonáta Andante Favori-tételének ritmusa kiadja Jozefin nevét. Füleljétek ezt is.],
nővére, Teréz pedig 1828-ban megnyitotta az ország [és Közép-Európa] első óvodáját) – úgy kerül a képbe, hogy innen, pontosabban Pillár Anna biobirtokáról származik a barack.
Ez a hölgy is rendkívül szimpatikus jelenség, róla is megnézhetnétek egy videót, ugyanis indul a Házasodna a gazda című rettenet új évadában, de a rendszer nem akarja, hogy lássátok, így meg kell elégednetek egy róla és a barackjairól készült fain fotóval. Sok sikert kívánunk neki, közben töltünk.
Mellbevágóan élesztős és még döbbenetesebben ecetes illat tekeri meg az orrunkat, még a könnyünk is kicsordul. Szerencsére rövid idő múlva megjelenik a barack, és szelíden orvosolja megkínzott szaglóhámunkat. A hab eközben harsány pezsgést követően nyomtalanul eltűnik, a pohárban csak a kellemesen tört, homályos, baracklére hajazó sör marad. A spontán erjesztés gombakészlete szép munkát végzett, a barackillat mögött végig ott húzódik a mostanra már szelídebben savanyú vonal, karöltve a tölgy aromáival.
A korty sem kegyelmez, nagyon vad, nagyon savanyú. Éles, karcos, lekerekítetlen savak, fehérboros jegyek, bennük vidáman pancsoló barackokkal. A test könnyed közepes (B° 14), alkohol 7,2. A vége száraz, savanyú, az utóíz gyümölcsös.
A kontrasztokkal szépen játszó, izgalmas és érdekes, de brutálisan savanyú alkotás.
HC savrajongóknak nagy szeretettel ajánljuk.
Nem bírjuk ki, a végére idebiggyesztünk még egy fotót, ahol a biokert tulajdonosa piknikezik éppen egy kedves barátnőjével. Itt ugyan citromok vannak mellékelve, de azért nem csak azoktól fut össze az ember szájában a nyál.
