933. Monyo Lazy Pirate

A Magyar Katolikus Lexikon témánkba vágó szócikkéből vett idézettel kezdenénk: „lustaság, restség, tunyaság (lat. acedia): a →főbűnök egyike. – 1. tág értelemben vícium (bűnös készség, az erény ellentéte), mely által az ember minden feladatot és tevékenységet elhárít magától, undorodik és viszolyog minden erőfeszítéstől, legszívesebben nem csinál semmit.”

Acedia idősebb Pieter Bruegel ábrázolásában 1558-ból. A latin szöveg valami olyasmit jelent, hogy “A lomhaság megtöri az erőt, a hosszú tétlenség megtöri az idegeket”

Eddig stimmel, az összes tünetet fel tudjuk mutatni. No de ha semmit sem akarunk csinálni, hogyan jutunk hozzá a sörhöz? Klasszikusnak tűnő probléma, olvassunk csak tovább, hátha a megoldás is itt lapul valahol… Meg is van: „A lustaság okai: […] mértéktelenség a tevékenységben: a hajszolt tevékenység (elviselhetetlen teher, vö. Mt 23,4; Lk 11,46 → „De ő így válaszolt: »Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.«) kifárasztja a lelket, elhomályosítja az értelmet, megtöri az akaratot (depresszióhoz vezet, melynek egyik oka épp a civilizáció diktálta tempó).” Na tessék, megint az átkozott civilizáció felől hozza a dögszagot a szél. Kifárasztott lélek? Megtört akarat? Elhomályosított értelem? Isten őrizz! Már trappolunk is a kamrába, hisz’ a polcon egyensúlyozó Lazy Pirate fog nekünk segíteni abban, hogy emberek maradjunk mindég, minden körülményben (Arany János utólagos engedelmével).

Direkt fényben sötét gesztenyebarna a Monyo portere, habja közepes, gyorsan apadó, a maradék vékonyka réteg viszont szépen kitart. Illata kellemesen kávés, pörkölt malátákra alapozott, a tetején aszalt gyümölcsökkel, füge, szilva, feketére érett cseresznye. A korty közepesen testes, lágy, még tán krémesnek is mondható. Ízvilága kávés, földes, kissé túl édes, ez pedig elnyomja az egyébként kötelességtudóan próbálkozó gyümölcsöket. Keserűk enyhe-közepes mértékben a korty végén, a jól időzített száraz érzettel együtt. A nem túl magas alkoholtartalom (5,5%) szépen csomagolt.

Tisztes iparosmunka, megfelelő választás péntek esti tunyaságokhoz, amikor is földrajz dolgozatokat kellene javítani. De már Mary Wilson Little is rávilágított a problémára valamikor a kilencszázas évek elején, miszerint “Nem az az élvezet, ha nincs semmi dolgunk. Az igazi, ha sok van, és mégsem csinálunk semmit.”

Meg aztán a Pistols is arról énekel, hogy I’m so f*cking lazy, ezért hát ott rakja tele a dolgozatokat a mindenható, ahol vannak.

932. Monyo Cyber Rabbit

Nem távolodunk el túl messzire sem a nyulaktól, sem a sörtípustól, hiszen következő nekifutásunk a Monyo Cyber Rabbit hívójelű NEIPA-ja. Az ilyesféle jószágokat nagyon jól ismerjük, éldegél is egy itt velünk a prérin. Fekete-fehér-barna foltos, jól megtermett példány, a kisebbik lányunk Nyuszkónak szólítja, amit a lény az ő kedvéért el is tűr, de ha én próbálom ezt a kódot használni vele kapcsolatban, vicsorogni kezd és morog.

Itt éppen rondán néz, miközben a melléképületet bontja

Agresszív egy dög, a nyár elején történt, hogy miközben harsogva és vidáman tépte a zöldet a nyílt terület közepén, lecsapott rá egy meglehetősen kétségbeesett ölyv. Igen labilis állapotban lehetett pszichésen a nyomorult szárnyas, ha megpróbált felkoncolni egy nála kb. háromszor nagyobb élősúlyú, morcos növényevőt, s ennek meg is lett az eredménye. Kapott akkora maflást a fülestől, hogy rögvest talajt fogott. A nyúlgép meg ráugrott és tépte a tollát. A madár félkopaszon bár, de élve úszta meg a találkozást, azóta kissé ritkább a légiforgalom a birtok felett. Óvatosan és rendkívül körültekintően vásároljon hát mindenki húsvéti nyuszit a kölykeinek (a csokiból készültekkel nincs gond), mert a kibernyulak a nem virtuális térben így terjednek a legkönnyebben és a legszívesebben. Olyan kis édik, a gyerekek imádják őket, ezért nem tudod likvidálni és tálalni őket, amíg ezt meg bírnád tenni, aztán hamarosan elérik a kifejlett állapotot, s akkor már esélytelen vagy. Így jártak a hős lovagok is Caerbannog gyilkos nyulával, lássátok hát és okuljatok belőle:

Monyoék teremtménye reményeink szerint kevésbé gyilkos hajlamú, ám azért kellő tisztelettel és elővigyázatossággal töltjük pohárba, mégiscsak DDH.

A megjelenés előírásszerűen ködös, ez alkalommal inkább narancslevet idéző, habja masszív, tartós. Illata tarkabarkán gyümölcsös, a szokásosnak nevezhető citrusféléken túl falatnyi ananász, körte és barack is érezhető. A korty lágy, a szénsavak szelídek, a test erős közepes (B° 14,5). Ízvilágát szintúgy az érett, ám túlnyomórészt inkább már trópusi gyümölcsök (papaya, mangó) alapozzák meg, kellemesen lime-os kontrával. A komlóktól (Centennial, Citra, Mosaic, El Dorado) leginkább csak egy könnyed, laza futamra telik, már ami a keserűket illeti, s valahogy az egész sör sem tűnik túl fajsúlyos alkotásnak. Létezik/létezett neki Mega és Giga változata is (dupla és tripla NEIPA-k), tán azok ijesztőbbek.

Mi továbbra is a külterületet uraló vérnyúltól tartunk jobban, s hogy álmunk nyugodtabb legyen, belelapozunk Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlpaprikásról című örökbecsűjébe.