A Magyar Katolikus Lexikon témánkba vágó szócikkéből vett idézettel kezdenénk: „lustaság, restség, tunyaság (lat. acedia): a →főbűnök egyike. – 1. tág értelemben vícium (bűnös készség, az erény ellentéte), mely által az ember minden feladatot és tevékenységet elhárít magától, undorodik és viszolyog minden erőfeszítéstől, legszívesebben nem csinál semmit.”
Eddig stimmel, az összes tünetet fel tudjuk mutatni. No de ha semmit sem akarunk csinálni, hogyan jutunk hozzá a sörhöz? Klasszikusnak tűnő probléma, olvassunk csak tovább, hátha a megoldás is itt lapul valahol… Meg is van: „A lustaság okai: […] mértéktelenség a tevékenységben: a hajszolt tevékenység (elviselhetetlen teher, vö. Mt 23,4; Lk 11,46 → „De ő így válaszolt: »Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.«) kifárasztja a lelket, elhomályosítja az értelmet, megtöri az akaratot (depresszióhoz vezet, melynek egyik oka épp a civilizáció diktálta tempó).” Na tessék, megint az átkozott civilizáció felől hozza a dögszagot a szél. Kifárasztott lélek? Megtört akarat? Elhomályosított értelem? Isten őrizz! Már trappolunk is a kamrába, hisz’ a polcon egyensúlyozó Lazy Pirate fog nekünk segíteni abban, hogy emberek maradjunk mindég, minden körülményben (Arany János utólagos engedelmével).
Direkt fényben sötét gesztenyebarna a Monyo portere, habja közepes, gyorsan apadó, a maradék vékonyka réteg viszont szépen kitart. Illata kellemesen kávés, pörkölt malátákra alapozott, a tetején aszalt gyümölcsökkel, füge, szilva, feketére érett cseresznye. A korty közepesen testes, lágy, még tán krémesnek is mondható. Ízvilága kávés, földes, kissé túl édes, ez pedig elnyomja az egyébként kötelességtudóan próbálkozó gyümölcsöket. Keserűk enyhe-közepes mértékben a korty végén, a jól időzített száraz érzettel együtt. A nem túl magas alkoholtartalom (5,5%) szépen csomagolt.
Tisztes iparosmunka, megfelelő választás péntek esti tunyaságokhoz, amikor is földrajz dolgozatokat kellene javítani. De már Mary Wilson Little is rávilágított a problémára valamikor a kilencszázas évek elején, miszerint “Nem az az élvezet, ha nincs semmi dolgunk. Az igazi, ha sok van, és mégsem csinálunk semmit.”
Meg aztán a Pistols is arról énekel, hogy I’m so f*cking lazy, ezért hát ott rakja tele a dolgozatokat a mindenható, ahol vannak.