MONYO Brewing Co. különítményünk utolsó tagja következik, nem várunk vele tovább, elég volt. Az történt ugyanis, hogy a maga nemes egyszerűségében a Surprise, surprise 8th Anniversary Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale with Mango szókígyóra keresztelt sört nyögdíjba menetelő kolléganőnkkel terveztük megkóstolni, de a búcsúpartin véletlenül berúgtunk (van ez így, a pedagógus is ember. Valahol. Valamikor. Nem itt és nem most. Hogy mennyire nem, érzékeltetnénk eme kis szösszenettel),
oszt’ annyiban maradt a dolog. Sebaj, gondoltuk, majd legközelebb, mondjuk ma. Péntek, nagy nehezen végre startolni látszó vakáció, napsütés, madárdal, kollégák, etc. Hát nem. Köszinemkérekkocsivalvagyok, jajnemiszomkardiológushozmegyek, nemszeretemasört, sosemiszom, márnemiszom, f@szom.
Így hát letelepedtem egy gép elé a másodikosok termében, munkaidőben, nyajjátokki, bontunk.
Háttértörténetünk jelen esetben rövidke és nagyon PR. A főzde fennállásának nyolcadik évfordulóját van hivatva ünnepelni a főzet, melynek érléséhez a balatonboglári Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale tárgyalása során megismert Kristinus Borbirtok (melynek Kéthely ad otthont, hogy ne maradjon senkiben kétely, elnézést és sajnáljuk) biztosította az emlegetett borfélétől megszabadított hordókat.

Az alapsör cca. másfél esztendős pihenés után került át ide, a mangóval is ekkor kezdett kokettálni. Ahogy minden jól működő alapforgatókönyv írja, az ismerkedést itt is egyesülés követte, az eredményt rejtő palack nyakából pedig már birkózzuk is kifelé a dugót.
A nedű egy része a pólónkon landol, mert valaki ügyesen felrázta a palackot a pánikszerű tanév végi pakolászások során, de a nagyját sikerült megmenteni. A pólót meg majd belefacsarjuk a végén a pohárba. Decensen gyümölcsleves kinézet, a mangó rostjai az élesztőmaradékkal együtt lassan kavarognak az alján. A harsány, pezsgős szénsavak rövid életű habot produkálnak, a kellemesen savanykás, boros, üdítően gyümölcsös illatot viszont nagyon szorgalmasan terelgetik maguk előtt.
A korty gyenge közepes (13.2°B), hangsúlyos borjegyekkel telített, friss és ropogós. A hátsó traktusban egészen enyhe keserűk táncikálnak a mangó szépen felismerhető aromáival, a vége száraz, kissé élesztős, az utóíz kicsit füvesen savanykás. A 6.2-es alkohol nem törtet, nyugodtan lapul a háttérben.
Igazán méltó megemlékezés egy születésnapról, egyben a terroir-sorozat minőségi zárótétele, legalábbis nálunk.
PS.: azért sikerült megmenteni a pedagógok becsületét, csak akadt néhány kolléga, aki szívesen belenyalt a dologba. Újabb közös élmény, yeah.
