Bizony nem most volt, amikor utoljára jártunk Villány környékén, és nem is az idő tehet arról, hogy olyannyira homályosak az emlékeink az ott és akkor történt dolgokkal kapcsolatosan. Konkrétan csak annyi rémlik az egész kirándulásból, hogy rengeteget ittunk, s ezért relatíve rémülten és görcsösen kapaszkodtunk annak a lovaskocsinak az oldalába (belülről, oc), amellyel körbecibáltak minket a dűlőkön. Hangsúlyoznánk, hogy ez régen történt, akkortájt még az alkoholizmus kevésbé decens válfaját műveltük, nem úgy, mint manapság.
Tán mai sörünkre vagyunk a legkíváncsibbak a terroir-sorozat tagjai közül, hiszen egy imperial stout jó esetben már önmagában is fajsúlyos tétel tud lenni, a cabernet franc pedig szintúgy igazi húzónév saját területén.
A sörbe került must Lelovits Tamás pincészetéből származik, aki huszonegynéhány éve foglalkozik a borászattal életvitelszerűen, bár helybeli lévén már gyermekkorában is sokat rohangált a tőkék között. Nem döntötte őket, de nem is siránkozott.
A cabernet franc – nomen est omen – régi francia szőlőfajta, hazánkban Szekszárdon, Villányban és Siklóson termelik belőle a legtöbbet. Későn érő, magas cukortartalmú fajta, mely szépen ellenáll a lisztharmatnak, melyet az Erysiphales rendbe tartozó gombafélék okoznak (szőlőfélék esetében az Uncinula necator a ludas).
Ellene a hagyományosnak számító népi védekezési forma a tejjel történő permetezés volt (1:10 arányú, vízzel történő hígítás után), mert a tejsavóban lévő ferroglobulin a napfény hatására szabadgyököket termel, ezeket meg nem kedveli a gombácska. Ha Monyoék ezt tudták volna, imperial helyett milk stoutban gondolkodnak.
Az ilyen szőlőből készült bor fűszeres és gyümölcsös jegyekkel megáldott, telt, testes alkotás. Macskapisi helyett ez alkalommal a sommelierek szerint tavaszi patakmederben tisztára mosott kavicsok, illetve frissen hegyezett ceruza illatát érdemes keresgélni. Hát legyen, hajrá.
A dugó kifeszegetése után (eddig ez akart kijönni a legnehezebben, eszünkbe is jutott a klasszik boros poén a borfajtákról és a dugókról. Megvan? Leírjuk? Oké. Az isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát. A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába. Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó. Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szamorodni. Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű. Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling. Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai. Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi. Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös. Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki vagy melegeshegyi. Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka. Ha a dugó csavaros, akkor furmint. Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga. Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér. Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszú. Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller. Ha a leányka fekete, akkor pinot noir. Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskúti.) nagyon érdekes volt elkapni azt a pillanatot, amikor az üvegből kitóduló élesztős, boros, pincés illat átcsúszott az édes, kakaós, enyhén pörkölt kávés dimenzióba. Már ebből sejthető volt, hogy élvezetes lesz a tétel, s nem is csalódtunk. Halványbézs habja vaskos, krémes, átlagosan tartós, színe feketébe hajló mélybarna. A stout selymesen lágy, kerekded és stabil alapja hibátlanul olvad össze a must erdei bogyós gyümölcsöket, kevés málnát, maréknyi fanyar ribizlit felmutató ízvilágával. A 8,4-es alkohol nem hivalkodó, ám végig jelen van, hűen kíséri a kortyot minden szakaszban. A vége a tölgyfa dongák áztatásának köszönhetően kellemesen, hangsúlyosan fanyar. Éljen a C14H10O9 + 2H2O!
Nem szeretnénk semmiféle predesztinatív vonalat követni, hiszen van még palack a sorozatból, de könnyen megeshet, hogy ez lesz a legjobb.
