Az Újvilágba kirándulhatunk a Hedon szörnyetegsörével, rögvest az Államok legnagyobb torkolatvidékét célozva meg. A Chesapeake-öbölbe (a név algonkin eredetű, és egy falu, esetleg egy törzs nevét jelölte) százötvennél is több folyó, patak, miegymás (főleg miegymás) ömlik, vízgyűjtő területe több mint másfélszer nagyobb szebb napokat látott kis hazánknál. Maga az öböl sem kicsi a maga 320 km-es hosszúságával, szélessége pedig 4,5 km-től 48 km-ig terjed. Egy ekkora területen vidáman populálhatnak tengeri szörnyek, az állítólagosan és életvitelszerűen itt tartózkodó egyed neve Chessie.
Chessie-t először 1936-ban detektálták egy katonai helikopterről (a dolog apró szépséghibája, hogy mértékadó információbázisok szerint az USA légterébe először 1939-ben emelkedett ilyen szerkezet, az is innen jóval északra, Connecticut államban, de mi még mindig nem érezzük úgy, hogy feszegetnünk kellene a dolgokat). Kígyószerű mozgású, fekete/sötétbarna lénynek írták le, aminek futball-labda alakú feje volt (a hosszúkás, nem a kerek labda). Ezután hosszabb szünet következett az észleléseket illetően, aztán a nyolcvanas években felpörgött a dolog. Hat éven belül 78 esetet jegyeztek fel, a jószág ezek alapján becsült hossza 6-9 méter lehet. A legutóbbi találkozásra 2014-ben került sor, hajnali fél kettőkor (mikor máskor?), és a döbbent szemtanúnak természetesen eszébe sem jutott előkapni a telefonját egy fotó készítésének erejéig.
A következő videó mindent összefoglal, amit tudni lehet és érdemes Chessie-ről.
A normalitás bolygószintű jelenlétén kívül mi semmiben sem kételkedünk, felőlünk Chessie is vidáman szelheti a habokat, de kézzelfogható, Hedon-féle névrokonát pillanatnyilag többre becsüljük.
Megjelenését tekintve ez a NEIPA nem annyira „hazy”, mint az eddigiek voltak, pedig becsülettel megforgattuk a dobozt nyitás előtt, hogy a jóféle szmötyik felkeveredjenek az aljáról. Habja szép csipkés, tapadós, kitartó. Illatában vajas keksz, virágok és gyümölcsök keverednek némi gyantával. A korty átlagosan szénsavas, a közepes testesség alsó határán egyensúlyoz. Szinte mézes édességgel nyit, melyet ugyanolyan gyorsan háttérbe szorítanak a déligyümölcsök (citrusfélék és mangó), mint ahogy aztán a hangsúlyos keserűk őket. A komlók a záró szakaszban parádéznak igazán, jut belőlük bőven a korty végére és az utóízbe is.
Mindent összevetve a Chessie élvezetes, ha nem is túl fajsúlyos sör, pont olyan, mint amikor hajnali fél kettőkor az öbölparton sétálgatva az ember partnere hirtelen felkiált:
– Láttad?
– Mit?
– Hát azt az izét.
– Milyen izét?
– Hát azt a… Áh, hagyjuk.
– Hagyjuk.
– Pedig ott volt. Talán.
– Mi?
– Az az… izé.
– Izé?
– Azbazmeg. Izé.
