A Hedon mostani búcsúsöréhez (volt már ilyen, lesz is még, ha az istenek úgy akarják, meg a lovak is húznak) azt találtuk ki, hogy meginvitáljuk a kollégákat egy olyan szabad asszociációs játékra, mint amilyet mi is gyakran (jó, rendben: állandóan) használunk az írások készítésekor (nem beszélve az élet egyéb területeiről, no de már megint túlzásokba estünk a zárójelek használatát illetőleg). Néhányan ugyan kérdezz-felelek alapon értelmezték a dolgot, de sebaj, hagytuk.
A kérdés rendkívül egyszerűen hangzott: mi jut eszedbe a „Helmut” szóról? A válaszadók engedélyével életkorukat is közöljük, már csak azért is, hogy kicsit világosabban látszódjon, mekkora rakás kaka felé száguld a honi közoktatás patkány politikusaink miatt. A nénizés-bácsizás meg ránk ragadt a kölykökről – időnként egyéb élősdikkel együtt -, mint kutyára a bojtorján.
Dóra néni (47, gyógyped, ő a zig, itthon is, naná, hogy vele kezdünk): Valami német pornószínész.
Rozika néni (63, ighá, magyar-orosz): Kohl.
Helmut Schmidt és Helmut Kohl
Andi néni (43, takarító): Nem is hallottam még. Hogy mondtad? Malamut?
Ildikó néni (54, iskolaőr): Elsőre semmi. Aztán a hel(l)-ről a sör. És a gyorsaság.
Melinda néni (38, tanító, erő- és magyar szak): Valami menyétféle? Vermut?
Csilla néni (36, tanító, ének): Fogalmam sincs, mi ez. Férfinév? Sör? De legalább alkohol, ugye?
Viki néni (35, tanító, ének): Odin és Thor.
Marika néni (44, takarító): Semmi. De tényleg.
Ildikó néni (41, pedasszisz): Energiaital.
Julika néni (60, tanító, orosz-drámaped): Sörmárka. Tuti.
Zsolti bácsi (61, matek-fizika): Hirtelen nem tudom hová tenni. Valami kancellár… Schmidt? NSZK?
Szandra néni (25, testnevelés): Nem tudom, mit jelenthet. Angol kifejezés?
Móni néni (36, iskolatitkár): Mi a t*k*m ez? Sapka?
Ica néni (52, konyha): Esküszöm semmi. Őszintén, nem tudom hova tenni.
Timi néni (33, takarító): Mi? Hááát… Passz. Árfolyam?
Eszter néni (63, tanító, technika): Németország. Meg a nácik.
Andi néni (36, tanító, ember és társadalom): Helmut? Mamut.
Piroska néni (42, biológia): Semmi. Életemben nem hallottam még.
Ezek voltak hát a mai napon elérhető kollégák moccanásai a témakörre, mi pedig engedélyeztük magunknak azt a luxust, hogy gondolkodás nélküli kegyelmi állapotban szívjuk fel a Hedon Helmut hívójelű bajor búzáját, ami egyébiránt szépen hozta a típus által megkövetelt alaki, formai és belbecsi követelményeket, tán csak a fanyarsága volt egy kicsit túltolva, de ennek egy gutaütött nyári napon még örülni is tudna az ember.
Éljenek a Helmutok, a vermutok, a malamutok és a mamutok.
