1107-1108. Rothbeer Galaxy Lager és Rothbeer Red Space

A napokban ünnepeltük xenobeerológusi diplománk hatodik születésnapját, mely képesítés a maga nemében attól is klasszikus, hogy mostanság – idő hiányában – alig használjuk valamire. De nem esünk kétségbe, tudjuk, hogy az idő és a tér szabadon alakítható és formálható dolgok, teljes mértékben osztjuk Gödel mester azon elméletét, mely szerint ha a megfelelő sebességgel indulsz el valahová, szembe találkozhatsz saját magaddal még azelőtt, hogy elindultál volna.

A megkímélt állapotú diploma

A téridőt és a kvantumelméletet feszegető témakörök kellemesen zsongító hátteret biztosítanak a Rothbeer intergalaktikus sörei közül rögtön kettőnek is. A főzde nem ismeretlen előttünk, kóstoltuk már – gyors fejszámolás – vagy hatféle sörüket, melyek közül a Wee Heavy, a Red 5 és a Távoli Galaxis hagyott hátra maga után fajsúlyosabb emlékeket. A főzde azóta a Mad Scientist-tel szűrte össze a levet, söreik a Maglódi úton készülnek, illetve a Mad webshopjában szerezhetők be.

A Galaxy Lager dobozán lévő képen szkafanderes humanoidokba pumpálja lelkesen a levet a csapos, ami remek és elvileg kivitelezhető ötlet, ám mi kissé hiányoljuk a másik csővezetéket, ami a vizelet elszállítását oldaná meg, mert ki a fenének van kedve húszpercenként zsilipelni? Galaxy egyébiránt a komló is, ami ebbe a nagyon halvány, szalmaszín pilsbe került, dől is illatából a déligyümölcs, némi virággal spékelve. A korty élvezetesen friss, az eleje gyümölcsösen zamatos, bár kissé híg, erről viszont az érkező keserűk elterelik a figyelmet. Nem túl bonyolult, 5 %-os alkohollal bíró sör, „az Univerzum rekreációs lágere”, ahogy azt a csomagoláson olvashatjuk, és bizony erre a kategóriára mindig szükség van, bármit csinálsz és bármerre is jársz a Galaxisban.

A Red Space címkéje pompás vérvörös/rubintvörös színekben pompázik, lévén ez egy meggyes belga búza. A vad hullámokon visszafogottan rózsaszínre tükrözött szkafanderes alak deszkázik, belőle nem lógnak csövek, máshogy oldja meg a folyadék be- és kivitelét. A színekről eszünkbe jutott egy újságcikk a kilencvenes évekből, melyben amerikai (nem, nem angol) tudósok – tán a Johns Hopkinsról, de ebben azért nem vagyunk annyira biztosak – bejelentették, hogy vizsgálataik alapján szerintük a Mindenség türkizkék. Néhány hét múlva ismét jelentkeztek, hogy hát bocs, mégis inkább bézs. Nabaz+.

A miénk kitöltve bordó mélységekben bújócskázik, habja szkafanderrózsaszín. Illatában a gyümölcs mellett valami csípős, némiképp boros jegy is húzódik, amit így hirtelen nem tudunk hová tenni, bár valószínűleg a meggy és az erjedés közös gyermeke. A korty nem sok mindent tud felmutatni a witbier-kelléktárból, a gyümölcs kissé agresszív. Még erőszakosabb viszont a csonthéjasokra jellemző gyógyszeres, ciános keserűség, mely rögtön a gyümölcs savanykássága után terül szét. A főzde saját bevallása szerint rést keresett a telített meggysör-piacon, hát lelkük rajta, találják is meg, mi inkább csendesen, a háttérből figyeljük majd őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük