Mára is két parádés alkotás jutott, lehet diszkréten irigykedni, hiszen akit a Sors ennyire kegyel, az megérdemli. Hogy melyik lehet sz@rabb, arra már most lennének tippjeink, de mi hiszünk a liberalizmusnak a személyes szabadságon kívül a törvény előtti egyenlőséget biztosító elvében is. Imígyen felvértezve laza mosollyal szólítjuk elibénk a borsodiak heresorvasztó nehézvizét, mely az echte deutsch Wundertal hívójelre hallgat.
A névválasztáson nagy örömmel látunk neki töprengeni. Tudjuk jól, hogy a kérdőjeles nagyüzemi gazemberségeket nemhogy trendi, de egyenesen kötelező valamiféle minimális fogyaszthatóságot sugalló, némi szakértelmet sejtető fedőnévvel ellátni. Részünkről adott a költői kérdés, miszerint mif@sznak? Mert hát az alkoholistáknak az a rétege, amelyik ebből a kínálati szegmensből rugaszkodik neki a napi Nirvánának, nemigen esik transzba az ikonikus német sörminőség ilyetén sugallatától (leszámítva tán a lecsúszott sörbloggereket). Aki meg még nem tart itt, az tökéletesen átlát a szitán. Ha mégsem, az egy finom jele annak, hogy elkezdett csúszni ő is valamiféle lejtőn. Ugyanakkor nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy a bőcsi brainstorm-iroda egyik sarkában vigyorogva lapít egy Warhammer-rajongó, Wundertal ugyanis a nyolc Halandó Birodalom* egyikének, Ghyrannak tartománya. Itt terem a fantasztikus fátyolvirág (Schleierblüte), amit ha magadra erősítesz, repülni fogsz.
Nagyjából ez a hatásmechanizmusa a borsodi varázsfőzetnek is, csak itt a fogyasztást követően nagyívű zuhanás várható a Büdös Semmibe (Stinkendes Nichts). Dohos, egérszagú lötyedék némi gyógyszeres keserűséggel, a gyomor nyálkahártyájának viszont becsülendő lelkesedéssel esik neki rögvest a megérkezés után. Próbáltuk semlegessé hűteni, de elfogyott a cseppfolyós nitrogénünk, −195,8 °C felett pedig nem ajánljuk senkinek.
*mai ingyenes népfőiskolai keretünkben közöljük a maradék hét nevét is: Azyr, Aqshy, Shyish, Hysh, Ghur, Chamon, Ulgu. Szívesen.
Másik sörünket kedves és önzetlen kolléganőnktől kaptuk, az őszinte és lelkes köszönetnyilvánítás után viszont azonnal a HétköznaPICSAlódások dalszövege ugrik be: „A célpont Tirana, lőszer a tárban/Anarchia Albániában/A sasok földjén elszabadult a pokol/Valahol délen égbe kiált a nyomor.” No de hát tulajdonképpen miért is ne hallgassuk meg?
Tegyük hozzá gyorsan, hogy eme halhatatlan sorokat az országban 1997-ben zajlott polgárháború ihlette, az azóta eltelt szűk három évtizedben Albánia szépen magára talált. Valószínűleg már nekik is jobb a soruk, mint nekünk, bár ezzel nem mondtunk semmit, tekintve, hogy lassan már mindenhol kellemesebb az élet ezen a kontinensen, mint ezen a nyomorult 93 ezer négyzetkilométeren.
A Birra Tirana a hasonló nevű, 1960-ban létrehozott sörfőzde zászlóshajója, ám a mi példányunkat a valamivel korosabb, 1928-as alapítású Birra Korça készítette (nem meglepő módon egy Korçë nevű városban). A pilseni típusú sör különlegességét elvileg a Selita-forrásból származó, extra magas oxigéntartalommal bíró víz adná, és tényleg elég vízízű. Megfelelő hőmérsékleten fogyasztva simán átugorja a fűnyírósör kategória alapkövetelményeit, ez pedig a napi felhozatalt tekintve egyértelmű dicséret.
Most kimegyünk az itteni sivatagba valamiféle forrást keresni, aztán hallgatunk még egy kis punkot, oszt’ jóccakát.
