Lokál után mi egyéb következhetne, mint Patrióta? Már csak a lehetséges szóösszetétel is így kívánja. Az elnevezés hozadéka és holdudvara már koránt sem olyan laza és szeleburdi, mint egy gyökértelen és jöttment lokál, hiszen a magára valamit is adó patrióta már-már a komorság határát súrolóan komoly és megfontolt tagja a társadalomnak. Néha belefér ugyan egy-egy rövid, tovareppenő félmosoly a száj valamelyik sarkában, de a tekintet éber marad és fürkésző, hisz a látóhatárt folyamatosan kémlelni kell. Az ellen nem pihen, az ördög nem alszik, éberség. Ez mellett pedig tenni is kell, hatni, alkotni, gyarapítani, hiszen a szótárban is az áll, hogy a patrióta (fn.) olyan, a „hazáját szerető személy, aki saját népéért, országáért lelkesen dolgozik, és országa társadalmi jólétét, műveltségét, kultúráját emeli.” Nem kis dolgok ezek, kérem. Mindezen nemes célok eléréséhez néha egy élet munkája is kevés. A patrióta ezért nem pihen soha. A patrióta reggel már úgy ébred, hogy ő patrióta. Egész nap folyamatosan, megállás nélkül az, este ebben az állapotában heveredik nyughelyére, de még álmában sem teszi le a titulust és a terhet. Hogy is volna ideje sörözni? Kész örömmel vesszük hát le válláról ezt a gondot, könnyes tekintettel nézzük, ahogy számunkra megfoghatatlan, távoli célok felé robog. Nekünk az éberség helyett a szerénység mentén lett kijelölve az út, a jólét, a műveltség és a kultúra helyett mi csupán a palackokat és a poharakat emeljük, ám ezzel is tökéletesen elégedettek vagyunk. Tudjuk, hol a helyünk. Már bontunk is.
Hajdúék Patriótája egy amber lager, nyelvi lokálpatriótáknak természetesen a félbarna ászok kifejezést ajánljuk. Kitöltve finoman rezes árnyalatban pompázik, habja átlagos, ütemesen apad, de a vége kitartó. Illatában a maláták enyhe édessége keveredik a Hallertau Mittelfrüh virágos, halványan fűszeres aromáival. A korty könnyű, sima, a szénsavak visszafogottak. A maláták közepesek, az édes-kenyeres vonal itt is jól kijön. A keserűk oroszlánrészét a Magnum szolgáltatja, de a már említett virágos jegyeknek is szorít egy kis helyet. A vége óvatosan, kicsit bizonytalanul száraz, az utóíz a malátáké.
Attól nem kell tartanunk, hogy a mi hazafink nagy durranás lesz, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy az e nevet viselő MIM-104-es rakéták továbbfejlesztett változata sem tartalmaz már robbanóanyagot, a pusztításhoz bőven elég neki a kinetikus energia. Etikus? Hmmm… De Patriot(a).
